Fekete Chawan, lakk hatású fél cilinder – nádudvari kavicsolt kerámia – elfogyott, júniustól újra elérhető

Fekete Chawan, lakk hatású fél cilinder – nádudvari kavicsolt kerámia – elfogyott, júniustól újra elérhető

15 500 Ft

Kaviccsal polírozott, feketére égetett, hagyományos formájú chawan, amelynek fala lakozott fa hatású és tapintású.

Elfogyott

Kategória: Címkék: ,

Leírás

Tradicionális 半筒型, Han tsutsu-gata azaz fél cilinder chawan forma Ifj. Fazekas István népi iparművész műhelyéből. Mázatlan, szabadtüzes agyag edény, amelynek súlya és falvastagsága is tökéletesen harmóniában van a matcházással. A stabilitás, a jó falvastagság és a viszonylagos könnyűség teszi azt, hogy a fogás kényelmes, a tál nem forrósodik át de tartja a hőt, könnyű és kényelmes kézben tartani a chawant. A fényes részeket 300 éves helyi technikával, kaviccsal dörzsöléssel, azaz felületi tömörítéssel éri el a népművész. Ettől a művelettől a kerámia felületére kavicsnyomok  és más szépségfoltok kerültek, amelyek stílusában természetessé teszik, felületének érintése jó érzéssel tölt el. Készítő: Ifj. Fekete István népi iparművész, akivel a chawan formán közösen dolgoztunk. KÉZZEL KÉSZÜLT.

A nádudvari fazekasság története a hódoltság idejére vezethető vissza, írásos adatok már 1714-ből fellelhetők. Ekkor említik először a nevében és mesterségében is egyaránt fazekas Fazekas családot. Ettől kezdve a családban folyamatosan öröklődik apáról fiúra a fekete kerámia készítésének mestersége, mind a mai napig. Bővebben a képek után.

A nádudvari mesterek a mezőváros adottságait kihasználva a mesterség mellett gazdálkodással is foglalkoztak, illetve a háztartások igényei szerint készítették cserepeiket. Nagyon jellemző edénytípusok voltak a korsók, kanták, locsolók, bodonok, stb.. Egészen az 1930-es évekig a mindennapi élethez tartozó edényeket készítettek, amikor is nem csak a nádudvari fazekasság, hanem az egész népművészet teljesen átalakult. Az emberek igényei megváltoztak és egyre jobban érdekelte őket az esztétikum. Ez természetesen kihatott a fazekas mesterek munkáira is. Létrejöttek a tökéletesen funkcionáló dísztárgyak. A népművészet és így a nádudvari fazekasság is fordulóponthoz érkezett. A fő feladata az ősi forma és motívum kincseket úgy átalakítani, hogy az a modern háztartások szerves részévé válhasson.

A mesterség fogásai az évszázadok alatt alig változtak, legfeljebb a lábbal hajtós korongot ma villanymotor hajtja, de minden más változatlan maradt. Az agyagbányászástól az égetésig ugyanúgy készülnek az edények, mint néhány száz évvel ezelőtt. Alapvető fontosságú a jó minőségű agyag kiválasztása! Cserépkészítéshez alkalmas jó minőségű agyag kb. 2 méter mélyen található a föld felszíne alatt. Ezt az agyagot ki kell bányászni, majd beviszik az udvarra, ahol vízzel felkeverik, hogy jó folyós állagú legyen. Szitákon átszűrik, hogy a szennyeződések kikerüljenek belőle, majd egy kádban 2-3 hónap alatt kiszárad a megtisztított agyag. Ezután egy pinceszerű helyiségben minimum 2-3 évig érlelik. Aztán kerül be a műhelybe, ahol korongon készül el minden tárgy. Ez talán a mesterség legszebb és talán legnagyobb felkészültséget igénylő része. Néhány nap alatt teljesen megszárad az edény és ekkor következik a nádudvari fekete kerámia egyik különlegessége, a mintázás. A kiszáradt edény felületét kaviccsal dörzsölve mintázzák, fényesítik és tömörítik, pont ahogy a jianshui kerámiánál. Ez gyakorlatilag a felület tömörítését jelenti. A lemintázott edények kerülnek be a katlanba, ahol megkapják jellegzetes fekete színüket.

Az égetés technikája ugyanúgy működik, mint több száz évvel ezelőtt. A fatüzelésű kemencében 8-10 órai folyamatos tüzelés által elérünk egy 900-950 fokos hőmérsékletet! Ekkor az addig termelődött füstöt és kormot belefolytjuk a kemencébe, amely ráég az edények felületére. Később betapasztjak a kemence nyílását (lefojtják), az így kialakuló redukciós atmoszféra mellett a vörös vasoxid fekete vasoxiddá alakul, az agyag színe terrakotta helyett feketére vált.