Leírás

Anyaga: Préselt bambusz
Mérete: 25×50 cm
Elegáns, teljes felületén kihasználható, kihúzható műanyag betétes tálca.

A teatálca a Qing dinasztia óta a kínai teakultúra egyik meghatározó eleme. A bambusztálcákat esztétikailag letisztult formák, egyszerűség, sima és kemény felület, elegancia, modern és minimalista megjelenés jellemzi. A magasabb minőségű, öreg bambuszból készült tálcák kevésbé deformálódnak, ezt a felületen látható szálvastagság vagy erezet szélessége mutatja. Minél vastagabb sávokat figyelhetünk meg a tálca felületén, annál jobb minőségű és tartósabb a chapan. Kisebb bambusztálca lehet egy apró teázósarok dísze, esetleg munkahelyi eszköz, a nagyobb tálcák fixen elhelyezkedő teázóasztalok állandó, központi alaptartozékai. A tálca strukturális elemeit préselt panelből vágják ki, faragják, polírozzák, díszítik, majd összeillesztik. Utolsó lépésben lefújják festékkel és méhviasszal, később ha szükséges lakkozzák és pormentes helyen megszárítják.

A bambusz óriástermetű, gyors növekedésű, fás szárú fűféle, amely Ázsia szubtrópusi területein, de a mérsékelt övi zónában is igen elterjedt. A fajtára jellemző magasság 10-15m, 5-10 cm szárátmérővel. Mivel a bambusz ázsiai szerzemény, ezért itt Európában, mint belső térelem kifejezetten zen hangulatot közvetít, a belőle készült bútorok stílusa modern, letisztult, minimalista, egyfajta nyugalmat és innovatív szellemiséget áraszt.

A bambusz egyik kevésbé ismert tulajdonsága, hogy szakítószilárdsága nagyobb mint az acélnak, ezért más összetett anyagok és épületelemek erősítésére is használják. Ennek oka van. A többi fával ellentétben teljesen egyenesen nő, a csatlakozó perceknél pedig erős, tömött anyagot fejleszt. Tömöttségét és szilárdságát tovább növeli a laminálás, hiszen az átfedő rétegek egymásra is támaszkodnak. Tartós és ellenálló, felületi károsodás és sérülés extrém használata mellett sem jellemző. Jól jelnek vehetjük, hogy vágódeszkának is bevált Ázsiában, ahol gyakori a bárd és nagyobb pengék alkalmazása konyhai körülmények között is.

Pára és szárazság váltakozása esetén kevésbé dagad meg, illetve nem annyira húzódik össze, mint más faanyagok, így jól bírja a környezeti változásokat és nem reped szét. A bambusz bútorokat előszeretettel alkalmazzák kültéren, ellenáll az esőnek és szárazságnak, de a hőmérséklet változást is kiválóan tűri.

Szedését követően a belül üreges ám vastag és erős szálakat hosszában sávokra szeletelik, majd nagy nyomású gőzzel lepucolják. Ezután következik a szálak szortírozása és osztályozása, majd kiszárítják és felhasználástól függően egységesített méretre szabják őket. A léceket ragasztóval, folyamatos melegítés és préselés mellett több rétegben összeragasztják és laminálják, ezzel rendkívüli szilárdságú, vastagabb és vékonyabb paneleket hoznak létre.

A bambusz kis területen is nagy mennyiségben és gyorsan nő, ezzel a természetes építőanyagok „legzöldebb” csoportja. Tízszer gyorsabban nő mint a fa, így bebútorozhatjuk vele a házat anélkül, hogy kivágnánk miatta egyetlen élőfát is. Magyarul rengeteg faanyag kiváltható vele, amivel hozzájárul a bútor- és építőipar fenntarthatóbb működéséhez. Felhasználása Ázsiában igen elterjedt, berendezési tárgyakat, padlót, épületelemeket, sőt állványzatot is készítenek belőle. Igénytelen körülmények között, növényvédő szerek és gyomirtók használata nélkül is jól fejlődik és szinte bárhol termeszthető. Növekedése során kevesebb helyen nagy tömegben tenyészik, kitermelése, mozgatása és feldolgozása kevesebb munkaerőt igényel. Az élelmiszerekre nincs káros hatással, ezért szabadon használható a konyhában, vagy emberi ételfogyasztáshoz kapcsolódó tevékenységek során.

ÁPOLÁSA:

A bambusz egyetlen gyenge pontja a tartós használaton kívül helyezés, ugyanis ennek az anyagnak folyamatos edzés kell. Szereti és bírja a nedvességet, ezért nem szükséges védeni az átnedvesedéstől, de ne essünk túlzásba, a folyamatosan vízben álló tálca nem oké. Nem elsősorban a bambusz miatt nem oké, hanem a ragasztások, illesztések, a festék- és lakkréteg nem bírják az állandó savas fürdőt. Itt ugyanis már nem pusztán vízről van szó, a csersavas tealé erősebb fizikai hatást jelent a víznél. A bambusztálca megérdemli a megbecsülést, a rendszeres tisztítást és ápolást, mert ha nem bambuszból lenne, már az első hónapban szétrepedne, berohadna, vagy furcsa szagokat árasztana. A bambusz tehát olyan természetes anyag, amely bírja a strapát, de hosszútávon meghálálja a gondoskodást is.

—

Használat után öblítsük át meleg vízzel, ha foltos is lenne enyhén ecetes-szódabikarbónás vizes ronggyal töröljük át. Az ecet vagy citromsav a vízfoltokat, a szódabikarbóna a barna teafoltokat távolítja el. Ha mindez kevés dörzsölhetjük is, felülete nem karcolódik.
—

Öblítés után nem kell „alaposan” áttörölgetni, pláne nem meleg helyen szárogatni, esetleg hajszárítóval átfújni, vagy napoztatni. Munyizásra ott a kutya meg a gyerek, a tálcával csak legyünk korrektek. Egy laza áttörlés megakadályozza a cseppesedést, és ennyi elég.
—

Vízvisszatartó képességének növelése céljából érdemes átolajozni egyszer egy hónapban, ahogyan azt minden fából készült eszköz igényli a háztartásban. Táplálása során inkább ásványi olajokat (pl. paraffin olaj) használjunk, mint növényi vagy állati eredetű olajokat, amit egy puha rongyra csepegtetve vigyünk fel a felületre. Az olaj szép fényt ad a tálcának és növeli víztartósságát. Az ásványi olaj használható más, nehezebb olajok és színezőanyagok eltávolítására, ugyanis fellazítja, és képlékenyebbé teszi azokat.
—

Ha egy tálca megreped, annak egy oka lehet. Azt gondolom el tudjuk képzelni, hogy a szubtrópusi klímán „kiszárított” tálca nálunk tovább szárad majd. Ehhez jön a fűtési szezon szárító hatása, ami gyakorlatilag kivégzi a tálcát. A hosszan mellőzött chapan pár hónap alatt annyira kiszikkad, hogy hosszanti irányban széthasad. A megoldás egyszerű, gondoskodjunk róla, hogy rendszeresen finom tealé és forrásvíz mossa szép felületét. Ha mégis megreped vagy komolyan szivárog, nincs más hátra, elő kell vennünk a sziloplasztot és kipreparálni belülről.