A kínai folklórban a halhatatlanság fogalma mélyen elterjedt. A taoista belső alkímia, a meditációs gyakorlatok, a hosszú életet fokozó elixírek és a mágikus talizmánok hagyományai számtalan mítoszhoz vezettek az emberek között. Ezen mítoszok strukturáltabb formába szervezésének egyik eredménye a „Nyolc halhatatlanhoz” kapcsolódó hagyomány.

A „Nyolc Halhatatlan” (baxian) kifejezés nyolc taoista bölcsre utal, akik a hagyomány szerint megértették a Dao misztériumait és elérték a halhatatlanságot. Először a Yuan-dinasztia (1271–1368) drámáiban kezdtek egységes csoportként megjelenni.

A legendás Nyolc Halhatatlan a társadalmi státusz, nem és kor széles skáláját képviseli, köztük nők és férfiak, szegények és gazdagok, idősek és fiatalok. A kínai hagyomány szerint a Nyolc Halhatatlan példáján keresztül még egy hétköznapi ember is megértheti a Dao lényegét és elérheti a belső megvilágosodást.

Kína-szerte számos taoista templomot építettek tiszteletükre, ahol vallási szertartások és fesztiválok keretében tisztelik őket.

A Nyolc Halhatatlan a következő:

• Lü Tung-pin (吕洞宾) – Egy alkimista, aki állítólag 755–805 körül élt, és akit gyakran légyhosszal és varázskarddal ábrázolnak.
• Li Tie-guai (李铁拐) – A betegek és fogyatékkal élők védőszentje, akit jellemzően bottal és tökével ábrázolnak.
• Zhongli Quan (钟离权) – Felismerhető csupasz hasáról és tolllegyezőjéről; a katonák pártfogójaként tartják számon.
• Han Xiangzi (韩湘子) – Egy fuvolával ábrázolt fiatalember, akit a zenészek védőszentjének tartanak.
• Cao Guojiu (曹国舅) – A színészek pártfogója, kasztanyettákkal és egy jádetáblával ábrázolják, amely belépést biztosít a császári udvarba.
• Zhang Guolao (张果老) – Az idősek védőszentje, akit fehér szamárral, bambuszdobbal és vas kasztanyettákkal ábrázolnak.
• Lan Caihe (蓝采和) – A virágárusok védőszentje, akit fiatal fiúként vagy lányként ábrázolnak, virágkosarat tartva a kezében.
• He Xiangu (何仙姑) – Az egyetlen női halhatatlan, akit lótuszvirággal vagy virágkosárral ábrázolnak, néha őszibarackot és merőkanalat tartva.

Az oolong teák előállításánál a mesterségbeli tudás már a termesztés és a feldolgozás szakaszában elkezdődik. A tajvani magashegyi kertekben japán cseresznyefákat ültetnek a teacserjék közé; ezek a rügyek kibújásával egy időben virágoznak, fokozva a tea illatát. A Dancong és Wuyi teák pörkölésekor különböző típusú szenet és hamut rétegeznek, hogy a hő ne perzselje meg a leveleket, hanem gyengéden melegítse azokat – így a kőzet jellege és a pörkölt jegyek tökéletes egyensúlyba kerülhetnek.

A Wuyi hegy Kína egyik legrégebbi, történelmi teatermő vidéke.  A sziklás hegyvidék nyomelemekben és ásványi anyagokban gazdag, kivételes minőségű teákat terem. Ahogyan Lu Yu írta VIII. századi teás könyvében: az elsőrangú teák a sziklák közt teremnek, a közepesek kavicsos, homokos talajon fejlődnek, a gyengébbek a sárga földben nőnek.

–A Wuyi hegyi teákat a Tang kori (806-820) írások említik először.

–A Song dinasztia idején (960-1279) a tea egyre elismertebb lett, a császári palota is felfigyelt rá, és tiszteletadó teát követeltek a helyi lakosságtól, akik a legjobb alapanyagból PRÉSELT SÁRKÁNY FŐNIX korong formájában adóztak a palotának. A sárkány a császárt, a főnixmadár a császárnét szimbolizálta. A teát ebben az időben korongba préselve szárították!!

–A Yuan korban, a mongol fennhatóság alatt (1271-1368), a mongolok szintén nagyra értékelték a Wuyi teákat és császári teakertet építtettek a Kilenc Kanyarulat folyó partjánál, amelyet katonák felügyeltek.

–A Ming korban (1368-1644) szűnt meg a tea préselése, amikor a farmerek eltanulták Anhuiból a zöld tea feldolgozási eljárásait, majd ezt oxidációs és sütési technikákkal kombinálva végső soron oolong teát állítottak elő.

–Jelenleg a különböző nemesítések és feldolgozási módok eredményeként több mint 200 fajta létezik, leghíresebbek:  Da Hong Pao, Shui Xian, Rou Gui, Tie Luo Han, Shui Jin Gui, Ban Tian Yao, Bai Ji Guan, Qi Lan,  Lao Cong Shui Xian.

B) Kannában 1 kupacra (3-5 gramm) jusson kb. 2-3 dl. 85-90 C° víz, hosszabb 1  perces áztatással többször felönthető.