A legenda  szerint az első Wuyi hegyi sziklatea (Yan cha), amelyet közel ezer éve egy szerzetes kezdett ültetni egy barlang bejáratánál talált anyacserje magjaiból szaporítva. A különleges adottságú termővidéknek, amely valójában sziklaszorosok és katlanok szövevénye, valamint az egyedi feldolgozási módnak és sütési eljárásoknak köszönhetően a tea első fogyasztásra meghökkentő ám maradandó élményt nyújt.

A Wuyi hegy Kína egyik legrégebbi, történelmi teatermő vidéke.  A sziklás hegyvidék nyomelemekben és ásványi anyagokban gazdag, kivételes minőségű teákat terem. Ahogyan Lu Yu írta VIII. századi teás könyvében: az elsőrangú teák a sziklák közt teremnek, a közepesek kavicsos, homokos talajon fejlődnek, a gyengébbek a sárga földben nőnek.

–A Wuyi hegyi teákat a Tang kori (806-820) írások említik először.

–A Song dinasztia idején (960-1279) a tea egyre elismertebb lett, a császári palota is felfigyelt rá, és tiszteletadó teát követeltek a helyi lakosságtól, akik a legjobb alapanyagból PRÉSELT SÁRKÁNY FŐNIX korong formájában adóztak a palotának. A sárkány a császárt, a főnixmadár a császárnét szimbolizálta. A teát ebben az időben korongba préselve szárították!!

–A Yuan korban, a mongol fennhatóság alatt (1271-1368), a mongolok szintén nagyra értékelték a Wuyi teákat és császári teakertet építtettek a Kilenc Kanyarulat folyó partjánál, amelyet katonák felügyeltek.

–A Ming korban (1368-1644) szűnt meg a tea préselése, amikor a farmerek eltanulták Anhuiból a zöld tea feldolgozási eljárásait, majd ezt oxidációs és sütési technikákkal kombinálva végső soron oolong teát állítottak elő.

–Jelenleg a különböző nemesítések és feldolgozási módok eredményeként több mint 200 fajta létezik, leghíresebbek:  Da Hong Pao, Shui Xian, Rou Gui, Tie Luo Han, Shui Jin Gui, Ban Tian Yao, Bai Ji Guan, Qi Lan,  Lao Cong Shui Xian.

B) Kannában 1 kupacra (3-5 gramm) jusson kb. 3 dl. 85-90 C° víz, hosszabb 1  perces áztatással többször felönthető.