I. Történelmi korok és teás eszközök – Gongfu cha és Yixing
A teás eszközök, így a kannák esetében is az eszköz megjelenésére és anyagára az adott történelmi kor és teázási szokások voltak a legnagyobb hatással. A teaszertartás a korai időkben a préselt tea porítását, forrázását és habosítását jelentette, a szálas teák fogyasztása ehhez képest csak viszonylag későn, a 13. században vált elterjedté. Az anyagok felfedezéséhez kapcsolódóan is folyamatosan változtak a teakészítési lehetőségek, a celadon, a porcelán és a szabad tüzes kerámiák megjelenése mind-mind új utat nyitott a teafogyasztásban. A teázás mint új életstílus és művészeti ág megjelenésével a korábban félig-meddig multifunkciós teás edények speciális használati tárgyakká nemesültek a funkció és esztétikum összefonódásának jegyében.
Tudósok a Yuan dinasztia (1271-1368) idejére teszik, amikor a porított teát felváltotta a leveles tea. A kor legnagyobb vívmánya a Wuyi szálas teák császári ajándék rangra emelése volt. A Ming és Qing korban (1368-1911) tovább növekedett a szálas tea fogyasztás, feltűnt a Longjing (zöld tea) és a Wuyi hegyi teák is egyre népszerűbbé váltak. Ezekhez a teákhoz már kannákra volt szükség, amelyekben leforrázták őket, a habosítás pedig fokozatosan háttérbe szorult. Az első írásos emlék erről egy Yuan kori írástudó feljegyzése, aki Nanjingban hozzájutott egy agyag teáskannához és említést tett róla könyvében.
Amikor a régi, egyszerű teafeldolgozási módszerek mellett megjelentek a nagy odaadást igénylő és kifejezetten munkaigényes fujiani és kantoni oolong és vörös teák, ezek megfelelő és méltó elkészítésére kialakult a GongfuCha, amelyben a fő szerepet a kisebb űrtartalmú yixingi agyag kanna kapta. Ebben a kannában az aprólékos gonddal feldolgozott tea aromái még intenzívebben fejlődtek és ezzel a tea elkészítési módja is alkalmassá vált az egyedi karakterek érzékeltetésére. A Yixingi kanna a kínai teakultúra egyik legnagyobb horderejű találmánya, amely a teakultúrát még magasabb rangra emelte. A régebben ismert jingdezheni mázas kerámiákhoz képest a yixingi agyag új volt és másnak mutatkozott benne a tea, a korábbinál aromásabb, intenzívebb és finomabb volt.
II. Gong Chun – az első kannakészítő
A Ming korra (1368-1644) a teáskanna és a csészék már egész Kínában elterjedtek voltak, de a legtöbb eszköz Jingdezhenből származott. Az első ismert és beazonosítható yixing kanna a Ming kori Gong Chun kannakészítő munkája volt 1513-ból. Gong Chun fiatalabb korában a Yixingben lévő Jinsha templomban teljesített szolgálatot, a kannakészítést egy ottani szerzetestől tanulta. Megállapította, hogy a tea a szerzetesek által készített módon sokkal karakteresebb és finomabb volt, így egy új teafőzési módszer körvonalazódott előtte, amelyben a tea egyszerű ivását az ízlelés, kóstolás és megfigyelés váltotta fel. Később bemutatta a kannát és az új módszert irodalmároknak és tudós embereknek is, akik a követői lettek, és mintegy modern megközelítés terjedt el a gongfu cha.
III. Korok és mesterek
A yixingi teáskannák történetében számos forma a régi bronz, jáde és kő edényeket utánozta, de voltak új formák, amelyeket yixingi mesterek dolgoztak ki a funkcióból, megrendelésekből és ötleteikből kiindulva. Minden kornak megvoltak a nagy mesterei, akik új alkotásaikkal meghatározták az adott időszakot, új karakterekkel és formákkal erősítették meg a művészeti ág fejlődési periódusait. Mindemellett az állandó másolásoknak és ismétléseknek, mint minden kínai képzőművészeti ágban, itt is kiemelkedő szerepe volt. Úgy sikerült évszázadokon át megőrizni egy-egy formát vagy részletet, hogy a régi mintákat másolták és időről időre visszanyúltak a klasszikus stílusokhoz.
IV. A yixingi kannák alaptípusai
Koroktól függetlenül a felépítésükben és formavilágukban hasonló sajátosságokat mutató kannákat négy alaptípusba sorolták be:
| STÍLUS | LEÍRÁS | PÉLDA |
|---|---|---|
| GEOMETRIKUS STÍLUS | Egyszerű kocka, henger, gúla vagy gömb formájú kannák |  |
| TERMÉSZETHŰ, ÉLETHŰ, NATURÁLIS STÍLUS | Fatörzs, fatuskó, növények, virágok, termések, magok, a művész természethez való viszonyát fejezte ki. Szoborszerű formák a jellemzők erre a típusra. |  |
| OSZTOTT, SZEGMENTÁLT VAGY BORDÁZOTT STÍLUS | Valamilyen más formával együtt alkalmazzák, természetes formák stilizálásakor jelenik meg a természetes szépség és geometriai szabályosság ötvözeteként. Nagy fokú precizitást igénylő forma! |  |
| SHUIPING HU/ KICSI, EGYSZERŰSÍTETT, STANDARD FORMÁK (körte) | A kantoni és fujiani szakértők körében elterjedt, kisebb kóstoló kannák, amelyek alkalmasak sűrűbb főzetek elkészítésére. A későbbi időkben divatba jött kisebb kannák, 150-200 ml űrtartalmúak voltak. |  |
V. Zhengde periódus ( 1506-1521 ), Ming kor /1368-1644-1662: GONG CHUN
Gong Chun leghíresebb kannaformája a Shu Ying / fagumó , amely egy öreg gingkofa gubacsát és csomós felületét ábrázolja, a füle egy faág. Rusztikus, szabálytalan formájú alkotás, Gong Chun kannaként is emlegetik. Másik két híres formája a Long Dan /sárkány tojás és a LiuBanYuanNang, hatívű, hat karéjos forma.
 |
 |
 |
| Shu Ying / fagumó | Long Dan /sárkány tojás | LiuBanYuanNang, hatívű, hat karéjos |
VI. Wanli periódus ( 1573-1619 ), Ming kor /1368-1644-1662: DONG HAN, ZHAO LIANG, LI MAOLIN, LI ZHONGFANG
Ebben a korban érte el a természetes formai megoldás és stílus a tetőpontját. A következő lépés a természethű formák stilizált, geometrizált változatainak megszületése és a geometrikus stílus térhódítása (négyszögletes kannák) Ezzel párhuzamosan kialakultak az osztott, szegmentált formák és kimagasló alkotások sora született. Ez a legprecízebb megmunkálást igénylő stílus. Dong Han híres kannája a Linghua / 8-szögletű sulyomvirág, és Zhao Liang felsőfogású fülű kialakítása vált klasszikussá. Híres formák még: Li Maolin: krizantém forma, Li Zhongfang: Régi boros serleg froma.
 |
 |
 |
| Linghua / 8-szögletű sulyomvirág | felsőfogású fülű kialakítás | krizantém forma |
 |
||
| régi boros serleg forma |
VII. Wanli periódus ( 1573-1619 ), Ming kor /1368-1644-1662: XU YOUQUAN
Xu Youquan régi réz és bronz áldozati edények alapján dolgozott, emellett nagyon sok természetes formát készített, virágok, bambusz, dinnye, elefánt, és más természeti jelenségek alapján. Leghíresebb alkotása a XiShi forma, amely az ie. 6. században élt kínai szépségideál, Xi Shi domborulatait és báját idézte meg.
 |
 |
 |
| Xi Shi |
Fang Hu / négyszögletes kanna |
áldozati edény forma |
VIII. Wanli periódus ( 1573-1619 ), Ming kor /1368-1644-1662: SHI DABIN
Shi Dabin nagyon gazdag formavilágot kialakító alkotó volt. Megalapozta a hagyományos yixingi kannakészítés technológiáját, az agyagok porítását és vizezését a különböző agyagok keverését a rugalmasabb, ellenállóbb és hőállóbb anyagminőség érdekében. Meghatározta magát a fizikai folyamatot, hogyan lesz az agyagkőzetből kanna, beleértve a szárítást és égetést is. Létrehozta az agyagkannák formai kialakításának lépéseit és darabokból építette fel a kannatesteket. Nagyon sok természetes, plasztikus kannát készített, de a geometrizált/szegmentált munkái is klasszikussá váltak. Shi Dabin másik híres formája a szelvényezett dinnye forma, 18 teljesen egyforma szelvény ismétlődik a kannatesten, a tetőn, kifolyón és a nyelén. Sokszor másolták és átvették ezt a gömbölyű szelvényezettséget.
 |
 |
 |
| szerzetes kalapja | szelvényezett dinnye forma (18 szelv) |
YuLanHua LiuBan, Magnólia (6) |
 |
 |
 |
| KaiGuangwan/ négyzetes |
longdai hu / sárkány öv forma | ruyi wengai sanzu / jó szerencse tetejű, háromlábú |
IX. Wanli periódus ( 1573-1619 ), Ming kor /1368-1644-1662: HUI MENGCHEN
Hui Mengchen a szegmentált formáktól eltérően kisméretű, kerek formákat készített, ezzel lett híres, mivel ezek a kannái szolgáltak mintául a shuiping hu stílusnak. Lágy vonalú, egyszerű, kompakt kis kannákat alakított ki, amelyek Fujianben és Guangdongban nagyon népszerűek lettek. Később a gongfucha térhódításával sokan másolták a Mengchen kannákat.
 |
 |
|
| egyszerű Mengchen forma |
LiShi Hu / különböző körte forma |
X. 17.sz./2.fele – 18.sz./2.fele Qing kor / 1644-1912: CHEN MINGYUAN
A következő kor leghíresebb mestere Chen Mingyuan, aki Shi Dabin-hoz hasonlóan szintén nagyot alkotott a szelvényezett formákban. Technikai virtuózitása és kreativitása tette a legelismertebb kannakészítővé. Nála is elmondható a természetes formai megoldások használata és a geometrikus alakzatokkal való összeolvadás, ugyanakkor elkezdett felületi díszítéseket is alkalmazni.
 |
 |
 |
| szilva farönk | Három barát: bambusz, fenyő, szilva |
Xu Bian /lapos forma |
 |
 |
 |
| Hatszögletű gömbforma |
Magas kockaforma |
Egyszerű kockaforma |
XI. 17.sz./2.fele – 18.sz./2.fele Qing kor / 1644-1912: XU FEILONG, CHEN ZIQI
Chen Mingyuan kortársai Xu Feilong és Chen Ziqi. Két leghíresebb alkotásuk a Hanfang forma, amely négyzet alapú Han kori vázára emlékeztet és Chen Ziqi hagyományos tök formája, melynek a teteje egy összepöndörödött levélke, a kifolyója és a kacs a fogantyúja.
 |
 |
|
| hagyományos tök forma |
Han Fang / Han kori négyszögletes |
XII. sz. Qing kor / 1644-1912 Shui Ping (kisebb és egyszerűbb) kannák : CHEN MANSHENG
Az egyre szélesebb írástudó rétegnek köszönhetően a kannákat versekkel, kalligráfiával, vésetekkel, pecsétekkel díszítették, ezért egyszerűbb felületű és formavilágú kannákat készítettek, amelyek alkalmasabbak voltak szöveges/ képi díszítésre. Bár a naturális formáknak leáldozott egy időre, az írásos témáknak való felületek biztosítására való törekvésből rengeteg új kanna született.
Chen Mansheng (1768-1822) irodalmár, kalligráfus, festő és tartományi tisztviselő volt, egy időben Yixing elöljárója. Barátaival és kortársaival egy alkotói kört hozott létre, amelyhez kortárs kannakészítők is csatlakoztak. Egy időben tervezett 18, (de inkább több) kannaformát Yang Pengnian és Shao Erquan, a korszak két vezető kannakészítője számára. Költőkkel, filozófusokkal, írástudókkal vette körbe magát, akik idézeteket, mondásokat, verseket, bölcsességeket írtak a kannákhoz. A róla elnevezett 18 klasszikus formát gyűjtők és teafogyasztók is a kannaművesség alapértékeinek fogadják el.
 |
 |
 |
| Shi Diao Tiliang/ Körfogantyús kőkanna | Shi Piao / kőgombóc forma |
Li Yin / Kalap forma |
 |
 |
 |
| Shi Pian/ Lapos kőforma |
Hu Lu/ Lopótök forma | Qiu Xing/ Gömb forma |
 |
 |
 |
| Bao Gua, Agglegény vagy dinnyetök |
Nan Gua Tiliang /Tökforma felsőfogású | Han Pian, Han kori lapos kanna |
 |
 |
 |
| Heng Yun/ Felhőn áthatoló szivárvány |
Ban Wa, Hajlított tetőcserép forma | Zhu Chu, Pillér talapzat forma |
 |
 |
 |
| Jing Lan, Gyűrűskút forma |
He Huan, Vidám mulatság forma | FangGu Jing Lan, Régi stílusú kútkáva forma |
 |
 |
 |
| ShiPiao Tiliang, felülfogós shipiao |
Que Yue, Telihold forma | Zhou Pan, iránytű forma |
 |
 |
 |
| Han Wa, Han stílusú tetőcserép |
Yuan Zhu, Kerek gyöngy | Ban Gua, fél dinnye |
 |
 |
 |
| Ru Ou, kebel forma |
Ban Piao, fél kanál | He Pan/ Két összefordított tálka |
 |
||
| He Dou/ Két bambuszkalap |
XIII. sz. Qing kor / 1644-1912: YANG CSALÁD, Yang Pengnian, Yang Baonian, Yang Fengnian
A Yang család tagjai Qianlong császár ideje alatt Mansheng-gel dolgoztak együtt.
 |
 |
 |
| ZhuDuan / bambusz forma, Fengnian |
FengJuanKui / napraforgó virág kanna, Fengnian |
? Yang Baonian kannája |
XIV. 19. sz. Qing kor / 1644-1912 : SHAO DAHENG
Tovább folytatódott a miniatűr kannák gyártása és kereskedelme elsősorban Guangzhou-ba, Shanghai-ba és más gazdag kereskedő városok prominenseinek, gazdag patrónusainak, kereskedőinek, írástudóinak megrendelésére, akik a teájukat yixingi kannából akarták elfogyasztani. A kor híres mestere Shao Daheng készített elegáns, archaizáló, egyszerű kannákat is, amelyek precíz, dísztelen eleganciát sugároztak. A naturális stílus egyik kiemelkedő alkotása is az ő keze munkája, amelyet egy nevezetes történelmi esemény ihletett, a Taiping felkelés (1850-től) idején született. A tajtékzó tenger habjaiból kiemelkedő sárkány fugurája a kanna oldalán egy hallal.
 |
 |
 |
| YuHuaLong/ A hal sárkánnyá változik |
Fang Gu / archaizáló kanna |
De Zhong / szívharang |
 |
 |
|
| Duo Zhi / Gömb forma |
Duo Zhi / Gömb forma (magas) |
? Yang Baonian kannája |
XV. 19. sz. Qing kor / 1644-1912 : HUANG YULIN
Huang Yulin a kevert agyagokban alkotott nagyot, először csináltak szemcsézett kannákat, amelyek most is nagyon divatosak.
 |
||
| Szemcsézett agyag FangDou |
XVI. 20 sz. első fele
Szintén jellemző a klasszikus formák másolása, de új, modern megjelenésű kannákat is készítettek. Megjelentek az első kannagyártó műhelyek, ahol sorozatban készítették a kannákat az egyre növekvő igényeket kielégítve. Emellett az egyedi, megrendelésre készült alkotások is teret kaptak. Mind a négy stílusban születtek kiemelkedő alkotások.
Jelentős változás a megelőző korokhoz képest, hogy egyre többféle agyagból készültek kannák, pl. baini vagy fehér(bézs) agyagból. Elkezdték polírozni a kannákat kiégetés után, így szép matt fényük lett.
Az 1920-as évek előtti kannák esetében jellemző dekorációk a karcolatok, tájképek, hegyek, életképek, madarak, virágok, egy-két verssorral, kalligráfiával kiegészítve. A kalligráfia stílusa lehetett kaishu, lishu, xingshu vagy fűírás. Mivel híres művészek készítettek ilyen mintázatokat, ezeken a kannákon több név is szerepelhetett.
Híres mesterek: Cheng Shouzhen (1857-1939), Yu Guoliang (1874-1939), Chen Shoufu
 |
 |
|
| Harang forma (Chen Shoufu) |
Fushou (Buddha tenyere) |
XVI. 20 sz. második fele
2 évtizednyi háború után kisebb-nagyobb kannakészítő cégek és önálló mesterek újra nekiláttak az alkotásnak. Az idősebb generáció mellett fiatalok is széles körben folytatták a tradíciót, a yixingi kannák kézi fromázását.
Ebben a korban új szín árnyalatok és textúrák receptjei láttak napvilágot, különböző keverék színeket alkalmaztak a hagyományos vöröses-barnás mellett, és az eltérő színű és szemcsézettségű agyagok keverésével más-más anyagminőséget és textúrát hoztak létre.
A karcolatok és vésetek továbbra is elterjedtek maradtak, emellett innovatív dekorációk születtek arany és ezüst berakással, csont és fa elemek hozzáadásával. Ezeket az elemeket kiégetés után rögzítették a kannatesthez.
A kor híres mesterei: Pei Shimin (1892-1979), Wang Yinchun ( 1897-1977), Zhu Kexin (1904-1986), Gu Jingzhou (1915-1996), Jiang Rong (1919-2008). Utóbbi nevéhez több mint 200 naturális, szoborszerű forma, lótusz, peónia, gyümölcsök és más formák fűződnek.
————–
Későbbi mesterek visszanyúlva ezekhez az alapformákhoz egyre ergonomikusabb, elegánsabb és esztétikusabb struktúrákat dolgoztak ki. A kannák végső soron a mestereket inspiráló rituális tárgyak és természeti jelenségek költői absztrakcióiból nyert különleges hangulatú alkotások, amelyek a művészi ihlet és a páratlan gyakorlati ismeretek összefonódásának köszönhetően szépséges, harmonikus és tökéletesen funkcionáló eszközök is egyben.
Jó olvasást és finom teákat kívánunk 🙂
