Déli vörösek a csészénkben
A yunnani vörös teák világa a kínai teákon belül egy folyamatosan megújuló és nagyon változatos terület. Mivel többen elsősorban a puer teák bűvkörében tájékozódunk a yunnani teahegyeket és a régi teagyárakat illetően, a déli vörösek csak a pueres kalandokat követően kerülnek a csészénkbe. Valljuk be, a nálunk fekete teának nevezett, Kínában vörös teaként ismert altípus nem a legvonzóbb alternatíva az új szokásunkban való elmerüléshez, hiszen fekete teával már azt megelőzően is találkoztunk. Csak a zöld és nagyon sötét főzetek után fedezzük fel újra a borostyán színt, az oxidációs folyamatok során keletkező szantálos, kakaós aromákat, a mézes ízt és a csertölgyes illatot.
Az előzmény: teaügyek a japán megszállás alatt
Kína a 20. század előtt a világ legnagyobb teaexportőre volt. Később, ahogy az indiai és ceyloni teaipar fellendült, Kína státusza meggyengült, de továbbra is vezető szerepet töltött be a világpiacon. 1938-tól kezdve a japán megszállás, majd a világháború alatt óriási teás krízis alakult ki, mivel a keleti parti tartományok egymás után estek el, és a leghíresebb fekete teás termővidékeken megbénult a teafeldolgozás. A fekete tea exportpiacának fenntartása érdekében a köztársaság kormánya új bázis kialakítására készült. Kína a háborús térségtől legtávolabb eső sarkában, a dél-nyugati Yunnan tartomány törzsi területein tervezett új gyárakat építeni, ahol akkortájt a nagylevelű assamica alfaj leveleiből elsősorban puer teát készítettek.
A Kínai Köztársaság Gazdasági Minisztériuma technikusokat küldött a dél-nyugati Yunnan, Lincang prefektúra, Fengqing megyéjébe, hogy alkalmazva a keleti parti Anhui, Zhejiang, Hunan és Jiangxi vidékén kialakult módszereket, a helyi fajtákból próbáljanak fekete és zöld teát készíteni a szorult helyzetben.
1938 novemberében Zheng Hechun és Feng Shaoqiu 500 gramm fekete és zöld tea mintát sodort a helyi nagylevelű assammicából és elküldték a hongkongi teapiacra. Az erős aromájú, illatos fekete tea fogadtatása meglepően jó volt, mind a kínai, mind a külföldi teamesterek úgy vélték, hogy a tea finomabb és illatosabb az indiai teáknál. Ezt követően munkásokat toboroztak és gépeket szállítottak a térségbe, majd megalapították a Fengqing és a Menghai Teagyárat.
Az 1939 és 1941 közötti három év alatt a Fengqing Teagyár 110 tonna fekete teát gyártott és sikerrel debütált a nemzetközi piacon. Ennek köszönhetően a technológiai fejlesztés és a keleti parti cserjék betelepítése egyre nagyobb ütemben folytatódott, aminek eredményét most kezdjük igazán élvezni 🙂
A régi yunnani kertek
Yunnan nagy múltra tekint vissza a teagyártásban. Túl azon, hogy a burmai határmenti régiót tekintjük a teanövény őshazájának és a Bulang törzs közel kétezer éve szüreteli az erdei fákat, a Tang és Song dinasztia idején már kereskedelmi mennyiségű puer teát állítottak itt elő. A tartományban a kiterjedt ősi teafa állomány mellett ültetvények és a helyi faluközösségek által gondozott organikus teakertek is megtalálhatók. A tealevelek polifenol tartalma magas, a polifenol oxidáz aktivitása erős, a rügyek és a levelek kövérek, a főzet tartalmas és gazdag aromájú.
Yunnanban eredetileg nem készítettek vörös teát, a helyi nagylevelű variáns rügyeit a Himalája lábának erdeiben élő törzsi falvak lakói elsősorban puer és tibeti teának dolgozták fel. A sütött, gyúrt és szárított leveleket bambusz szárba és téglába préselték, majd a legendás Tea Ló karavánúton Tibetbe, Mongóliába és Szicsuánba szállították. A puer tea kézi feldolgozása, napon szárítása és kővel préselése a fekete tea üzemszerű termeléséig nem igényelt korszerű gépeket és gépekkel való munkát a térségben.
Yunnani vörös: fényes főzet, fűszeres aroma, erős íz
1940 -ben az eredetileg „Yunhong”-ra keresztelt fekete teát egységesen átnevezték “Dianhong” -ra, ami yunnani vöröset jelent. Ma is ezt a nevet használják a tartományban a fekete teákra jellemző eljárással (sodrás, teljes oxidáció, forró levegővel szárítás) feldolgozott levelekre. 1957 -ben a Fengqing Teagyár által gyártott Dianhong Gongfu részt vett Pekingben a kínai vörös teák versenyén, és elnyerte az első helyet. Az 1980-as évek óta a Dianhong híres és kiváló minőségű fajtái és származékai gyorsan fejlődtek, a szabályozott erjesztés és szárítás technológiai változatai új teákat eredményeztek. Bár a Dianhong néhány évtized alatt csúcskategóriás fekete tea lett, ne felejtsük el, hogy megalkotása pusztán néhány évtizede, a háborús években, egy történelmi viszontagságokkal teli időszakban zajlott.
Jelenleg a Dianhong termelőterülete már kiterjedtebb, Fengqing mellett Lincang prefektúra más megyéi, továbbá Yunnan tartomány Simao és Xishuangbanna prefektúrája, vagyis a pueres régió is érintetté vált. A későbbi időszakban elkezdték alkalmazni a napoztatott puer teától vett szárítási módot az oxidált fekete (vörös) teára, amely egy a Dianhongtól külön fajtát, a napon szárított vörös rügyeket eredményezte. A vad vörös, az ősi fa vörös, a napon szárított vörös megjelenésével a Yunnan Hong Cha új korszakba lépett.
Fengqing Dianhong
A hagyományos Dianhong fontos szerepet játszik a yunnani fekete teák történetében, és 1939 -től napjainkig több mint 70 éves felhalmozott tudással és teakultúrával rendelkezik. Az eredeti fengqingi változat, amely a régi gyárban született meg, a sikeres próbagyártás óta számos változáson ment keresztül. A Fengqing Dianhong Lincang tartomány Fengqing prefektúrában szedett ÜLTETVÉNYES CSERJÉK leveleinek gépi sodrásával, oxidálásával és forró levelegővel való GÉPI SZÁRÍTÁSÁVAL áll elő. Megjelenésében a kisebb, óarany színű rügyeket barnásfekete levelek veszik körbe. A főzet színe vöröses, bíbor.
Gu Shu Dianhong vagy Öreg fás Dianhong
A Dianhong, illetve más vörös teák esetében is bevált feldolgozási módot (szedés, hervasztás, sodrás, erjesztés és GÉPI SZÁRÍTÁS) kisebb üzemek vagy faluközösségek RÉGI KERTEK TÖBBSZÁZ ÉVES ASSAMICA FÁINAK levelein alkalmazzák. Ennek eredményeképpen a fengqingi változatnál látványosan nagyobb levelű, aranyrügyekben bővelkedő teát állítanak elő, amely az eredeti változatnál lágyabb és mézesebb. Aromában szantálos jegyek utalnak az ERDEI TERMŐHELYRE, a főzet színe pedig rezes óaranyba vált. Ennek az igen szép és illatos változatnak a textúrája olajosabb, az íze selymesebb.
Gu Shu Shai Hong vagy Napon szárított öreg fás vörös
Az alapanyag ebben az esetben is TÖBB MINT SZÁZ ÉVES ERDEI TEAFÁK friss levelei, amelyeket szedés után fonnyasztanak, kézzel gyúrnak vagy sodornak, erjesztenek és kirakják a NAPRA. A hagyományos szárítási technika a puer feldolgozásának innovatív alkalmazása a vörös teákra. Természetes illatú, lágy vöröseket eredményez, amelyek szárazon fénylő, narancsos színűek és a főzetük is narancsvörös színű. A főzet ízében a termőhely klímája és talaja jól érezhető.
Yesheng Hong Cha vagy Vad vörös tea
A YESHENG/VAD szó arra utal, hogy a tearügy olyan fáról származik, amely mélyen a hegyek között, az erdőkben található, és a fa emberi kéz beavatkozása nélkül növekedett. A gyakorlatban ez az elnevezés sokszor a lila rügyes, valóban ERDEI MUTÁCIÓKRA utal, amelyek oxidált levelei bíbor színűek. A főzetek aromája erősen szantálos, ízük pedig a bogyós gyümölcsökből ismert antocián vegyületek miatt áfonyára és vadszederre hajaz. A Yesheng Hong Cha igen ízletes, erős, de könnyen kiismerhető tea, fogyasztása mellett a munkavégzés és beszélgetés is frissen és zavartalanul folyhat. NAPON ÉS GÉPPEL is szárítják.
Arany csigák: Goldan Snails vagy Hong Bi Luo Chun
ÜLTEVÉNYES TEÁK kisebb rügyeit oxidálják és formázzák ehhez a különleges megjelenésű vörös teához. A Golden Snails más tartományok zöld teáiból átvett szedési és formázási stílus, amely elsősorban a Bi Luo Chun zöld teából fejlődött ki. Azt követően, hogy Yunnanban is megjelentek a nagylevelű assamicából készített Jáde Csigák, adta magát az Arany Csigák, vagyis az oxidált változat elterjedése. A Golden Snails népszerűsége szépsége és válogatott alapanyagából fakadó édes íze miatt mára felveszi a versenyt a Dianhong teával. Karaktere a GÉPI SZÁRÍTÁSBÓL fakadóan enyhén pirított, picit füstös, amely csodás harmóniában van a mézédes ízzel.
A vörös teák érlelése
Amikor a gyúrt, sötétre oxidált tealeveleket napon szárítják, ez az eljárás megtartja a tea aktív enzimjeit, és lehetővé teszi, hogy a későbbi szakaszban természetes átalakuláson menjen keresztül. A vörös teák érlelhetőségét vagy öregíthetőségét tehát a feldolgozás utolsó fázisa dönti el. Ha magasabb hőfokon kezelve géppel megszárították (mint általában a fujiani vöröseket), akkor nem kifejezetten érlelhető. Ha azonban a kiváló minőségű alapanyagból készült vöröseket napon szárítják meg, az enzimek és más bioaktív anyagok működése nem áll meg a teában, fél évig pihentetve isteni finom lesz, majd évekig szépen gazdagodik.
Jó teázás és szép őszt kívánunk, ezekkel a meleg hangulatú teákkal ☼
Szöveg: Anna, képek: Anna és kínai teás oldalak
