Ahogy elvarázsol bennünket a japán kerámiák kozmikus szépsége, a természet alapvető formáihoz és struktúráihoz való közeledés, úgy kerít hatalmába a bonyolult jelképek megértése és a gondolatokban való elmélyülés a kínai kerámiákon. A klasszikus kínai teás eszközök formája, anyaga és mintázata rejtett információkat és történeteket hordoz a múltból, amelyek rendszerint kapcsolódnak a jelenhez is. Ha ismerjük és értjük ezeket az üzeneteket, sokkal mélyebben tudunk kapcsolódni a pillanathoz, amikor kedvenc teánkat egy szép csészéből kortyoljuk. A teáscsészéken megjelenő szimbolikus ábrákon és az alkalmazott máztechnikán túl különösen érdekes a csészék formai fejlődése és sokfélesége, amiből szeretnénk egy kis ízelítőt adni.
A hagyományos formák történelmi korok szokásaihoz, vagy természetes alakzatokhoz kapcsolódnak, és sokat elárulnak számunkra a régi emberek életmódjáról, gondolatvilágáról. Amikor a klasszikus csészeformák kialakultak a Han-dinasztia (3. sz.) korától kezdve, a csészék sokkal nagyobbak voltak és nemcsak teaivásra, hanem más italok és levesek fogyasztására is használták őket. Később, ahogy a tea szélesebb körben elterjedt, a régi szokásoknak megfelelően először levesnek, majd habosított teapornak készítették el. A gongfucha és a szálas teák térhódításával a 15-16. században a teatálkák régi formái megmaradtak, de a méretük sokkal kisebb lett. Mivel a teáscsészék elnevezése általában a formájukhoz kötődik (persze részben a máz, a díszítés, és a kivitelezés is meghatározza) ezért érdemes ismerni a régi formák nevét és eredetét.
Első szakasz: Bambusz kalap, Csirkeszív, Egyenes pohár
1. Bambusz kalap tálka 斗笠盏 dǒu lì zhǎn
Felfelé fordított bambusz kalaphoz hasonló csésze. Az Öt-dinasztia (9-10. sz.) idejétől létezik és a Song-dinasztiában (10-13. sz.) volt a legnépszerűbb. Akkoriban a Jianzhan (tianmu vagy tenmoku) teatálak többsége bambusz kalap formájú volt. Széles szájú, keskeny aljú, egyenes falú csésze. A forma egyszerű és elegáns, így nagyon népszerű a teások körében. A bambusz kalap egy ősi, hétköznapi eszköz az eső és nap elleni védelemre, amely ma is mindenhol visszaköszön a hegyi falvakban és folyóparti városokban. Mivel a bambusz kalapok gyakran megtalálhatók a pásztorkölteményekben, amelyek a derűs és csendes vidéki életről szólnak, így a kalapcsészék gyakran a nyugalom és a kikapcsolódás érzéséhez kapcsolódnak.
Félbe vágott csirkeszív alsó feléhez hasonló, ovális hasú, keskeny fenekű, talpas forma. Először a Ming-dinasztia (14-17. sz.) Yongle évében jelent meg, de mára nagyon elterjedt. A csirkeszív csészék a Ming-kor Yongle és Xuande időszakának legnépszerűbb formái voltak.
3. Egyenes csésze 直筒杯 zhí tǒng bēi
Cilinder formájú csésze, amely a Han-kor celadonjai óta létezik, vagyis a legkorábbi csészeforma. Jelenleg Wenxiang, vagy illatoló csésze néven ismerjük. Karcsú, egyenes csésze, amelyből a különösen illatos teákat fogyasztjuk.
Második szakasz: Lópata, Harang, Serleg
4. Lópata forma 马蹄杯 mǎ tí bēi
Ez a csésze úgy néz ki, mint egy fordított lópata. A Ming-dinasztia (14-17. sz.) idején jelent meg, és a Qing-dinasztia (17-20. sz.) idején gyakran harci színekkel festették. Használat közben nagyon stabil, merész és nagy méretben szinte féktelen érzetet kelt 🙂
5. Harang kupa 铃铛杯 líng dang bēi
Pohár alakja fordított harang alakú. A harang csészék, más néven Yangzhong csészék népszerűsége a Ming és Qing dinasztia idejére tehető. Magas, jól díszíthető, jól festhető csésze, vékony testtel, kecses formával és elegáns ívekkel rendelkezik, gyűrűs talpban végződik. Különösen jól összegyűjti az aromákat, így alkalmas komplex illatú és gazdag ízvilágú teák fogyasztására, mint az oolong tea.
6. Serleg csésze 高足杯 gāo zú bēi
Ez a csésze kicsit olyan, mint egy magas talpú borivó serleg. A Tang-dinasztia (7-9. sz.) idején jelent meg, a nyugati régiókból hozták be. Ez a fajta csésze alkalmas arra, hogy lóháton is kézbe lehessen venni, ezért lópohárnak is hívják. A Song-dinasztia (10-13. sz.) után a serlegeket többnyire áldozati csészének használták.
Harmadik szakasz: Doufang, Yashou, Woju, és Lótusz
7. Rizsmérő kanál csésze 斗方杯 dǒu fāng bēi
A Doufang csésze olyan, mint a négyszögletes alakú, rizsméréshez használt vödör. A Ming-dinasztia (14-17. sz.) korszakában volt népszerű csésze stílus, amikor a négyzet alakú edények elkészítése még bonyolult folyamat volt, és a kiégetés során jelentkező hibák miatt a jól sikerült kerámiákat nagyra értékelték. A négyzetes forma, mint taoista földkép miatt ősi hangulata van 🙂
8. Nyomó kéz csésze 压手杯 yā shǒu bēi
A Ming-dinasztia (14-17. sz.) idején, a királyi család által használt csészék formáját számos írás lejegyezte. A Yongle kék-fehér yashoubei csésze ugyanolyan híres, mint a csirketál csésze, és nagyon értékes is. A csészének ívelt szája és ívelt hasa van, ha megfogjuk a pereménél, akkor nyomja az ujjunkat, és enyhe visszanyomással tarjuk kézben. Méltóságteljes, fenséges, stabil forma, jól illeszkedik a kézbe, alkalmas napi teaivásra.
9. Fekvő talpatlan csésze 卧足杯 wò jù bēi
A csésze alja homorú, lábak nélkül. A Ming- és Qing-dinasztia idején volt népszerű. A legismertebb változata a Csirkés tálka 鸡缸杯 jī gāng bēi, amely 1999-ben egetrengető áron, 29,17 millió hongkongi dollárért kelt el a Sotheby’s hongkongi aukcióján, ami új rekordot volt az ókori kínai porcelánok árverési árában.
10. Lótusz csésze 荷花杯 hé huā bēi
A lótusz csésze magas, nyitott szájú, talpatlan, mint egy gyönyörű női szoknya. Kiváló és igényes, alakja szerény, de könnyű, kellemes a szemnek. Könnyed, tiszta, harmonikus forma.
Negyedik szakasz: további klasszikusok
11. Szélesedő szájú vagy klasszikus kóstoló csésze 撇口杯 piē kǒu bēi
A száj enyhén kifelé fordult, a has kerek, de kecsesen vékony, a csésze kerek talapzaton áll. Ez a forma is a nagyon gyakori, a legnépszerűbb kóstoló csésze! Harmonikus, szép forma, amely alkalmas az aromák és ízek gyűjtésére.
12. Geometrikus csésze 几何杯 jǐ hé bēi
A csésze szája sokszögű, gabonavödörre emlékeztet. A geometrikus forma stabil és egyenes, letisztult élekkel és sarkokkal rendelkezik, különösen figyelemfelkeltő a kerek csészeformák között 🙂
13. Buddha csésze / Yuanrong kupa 圆融杯 yuán róng bēi
A csésze hasa kifelé domborodik, szája behúzott. Buddhista megközelítéssel a Yuanrong kupa a problémáktól való megszabadulás és a harmónia jelentésekre utal. Formája hasonló a szerzetesek alamizsnára használt táljához. Vastag, stabil csésze, olyan mint egy kerek pocak.
14. Virágszáj vagy virág csésze 花口杯 huā kǒu bēi
A csésze szája szirom, maga a csésze is sokszor virág alakú. A virágok és levelek formáját ötvözik az edény alakjával, hogy harmonikusabb és művészibb megjelenést nyerjenek. Életszerű, plasztikus csésze, amely homorú-domború formájának köszönhetően dinamikus hatású és könnyen fogható.
14. Derekas vagy derék csésze 折腰杯 zhé yāo bēi
A derékban szűkűlő, ívelt formájú, különösen kényelmes csésze, amely jól gyűjti az ízt és illatot teakóstolásakor. A derékhajlítás arra utal, hogy valaki meghajlítja a testét, hogy szolgáljon másoknak. A csésze jelentése: „nem hajlítjuk meg a derekunkat öt vödör rizsért”, vagyis nemes és elzárkózó szellemet fejez ki.
15. Bambusz szár csésze 竹节杯 zhú jié bēi
A csésze teste olyan, mint a bambusz ízületei. A bambusz egyike a négy nemes úrnak a kínai piktográfiában, amely nemcsak az úriember magasztos karakterét képes kifejezni, hanem megtestesíti a “több ezer ütés utáni szívósságot”, és a „hadd fújjon a szél keletről nyugatra szívósságát”. A csésze bambuszcső alakú, amitől életteli, stílusos és jól kézben tartható.
16. Hatszögletű csésze 六方杯 liù fāng bēi
Jellemzően a Song kori (10-13. sz.) Ru császári kerámiák formája, tehát különösen nemes és szép csészék. A csésze forma tetszetős, hatszögletű, egyenes formájú, vonalában és felületében tiszta, éles szélekkel és sarkokkal, amelyeket a vastag, viaszos, repesztett máz, oly szépen lekerekít, mintha jáde kőből lenne.
17. Song teaivó edény 盏 zhǎn
A Song-dinasztia (10-13. sz.) idején elterjedt, elsősorban a jianzhan vagy tianmu csészékre jellemző forma. A Song-dinasztia korában a teaivás az élet szintjéről a lelki élvezet szintjére emelkedett. Ekkor a fekete máz volt a legdrágább, amelyet egy kifelé szélesedő, ám a szájpereménél sávosan keskeny sötét agyag kerámiára vittek fel. Ezt a különös, tál formájú, talpas csészét a Song-dinasztia császárai használták.
18. Bronz edény vagy szakrális césze 爵杯 jué bēi
Régi, három és négylábú bronz edényeket imitáló formák, gyakran kifelé forduló szájjal, ősi, szakrális edényekre utaló Isszépséggel. Sokszor lábakon állnak, motívumaikban állati maszkokat és ősi jelképeket láthatunk.
Ötödik szakasz: ismeretlen formák
Mindamellett, hogy megismertük a gyakori formákat, találkozhatunk ismeretlen formákkal, amelyek leírásánál alkalmazhatjuk az itt felsorolt strukturális tulajdonságokat.
Először vegyük szemügyre a pohár szélét vagy száját. Eszerint megkülönböztetünk egyenes szájú csészéket, befelé görbülő, kifelé nyíló, és kifelé hajló szájúakat, vagyis négy félét.
A derék és a has részleteit megfigyelve vannak: egyenes hasú, dobhasú, homorú ívű, domború vagy ívelt hasú, összehajtott hasú és barázdált hasú csészék.
A talapzat esetében a leggyakoribb a gyűrűs láb, a vastag körtalp, a magas lábú, a lapos talpú – vagy talpatlan forma, a homorú láb, a háromláb, és más formák.
Figyeljük meg, hogy a különféle formájú teakóstoló csészében a tea íze és illata más lesz, sőt a forma a hőtartást is befolyásolja, ezért próbáljuk kiválasztani az aktuális teánkhoz és körülményeinkhez megfelelőt 🙂
Ez a cikk a Baidu és Sohu teás közösségeinek oldalairól származik, többszöri egymásra hivatkozással. Pusztán több cikk anyagának összefésülését, szerkesztését, a fogalmak tisztázását és kiegészítéseket végeztünk a teház olvasói számára. Köszönjük az eredeti szerzők kemény munkáját. Jó teázást, reméljük hasznos volt.
