建水紫陶 jianshui zitao (jianshui lila agyag)
A Jianshui kerámiát 1953-ban Pekingben rendezett Országos Népművészeti Kiállításon, a kulturális minisztérium a “4 nagy híres agyag/kerámia” közé választotta. (A másik három: 江苏宜兴紫砂陶 Jiangsuból a Yixing lila agyag、广西钦州坭兴陶 Guangxiból a Qinzhou agyag、四川荣昌安陶 Sichuanból a Rongchangan agyag). Ez a kerámiafajta Yunnan tartomány Jianshui megyében lévő Wan Yao faluból származik, amely egy apró település, ahol a kerámiaművességnek közel 3500 éves hagyománya van. Bejelöltem a térképen Yixing-et és Jianshui-t, hogy lássátok, bár Jianshui Yunnanban van és Yixing meglehetősen távol esik, mégis a Yunnani puer teák elkészítéséhez a yixingi agyag terjedt el.
Az agyagot a helyi “öt színű hegy”-ből nyerik, ennek megfelelően az öt színű agyag a vörös, sárga, zöld, barna, és fehér. Az agyagos mesterek a legjobb lelőhelyeket titokban tartják és kizárólag utódaiknak adják át. A Jianshui agyagnak különösen magas vastartalma van, így a kiégetett edények keménységi foka kiemelkedő, felszíne érintésre fémes érzetet ad, koccintásra hangja olyan, mintha fém és kő lenne egyszerre. A Jianshui kerámiákat nem vonják be mázzal, hanem nagyon alaposan lepolírozzák, melytől csillogó, fényes élményt nyújt, mintha tükröt szemlélnénk: “kemény akár a vas, fényes akár a víz, selymes akár a jáde, cseng akár a sziklatömb”
Az elkészítés folyamatában a begyűjtött kőzetagyagot színenként szétválogatják, összetörik és porítják. A porított agyagot vízzel elkeverik, taposva puhítják, gyúrják és préselik, hogy ne maradjon levegő a szemcsék között, és növeljék a tapadását. Később az alapanyagokat vagy megtartják egyszínűnek, vagy keverik egymással. A tárgyakat korongozással készítik, rengetegféle tárgyat állítanak elő: vázákat, TEÁSKANNÁKAT, tálakat, magasabb falú edényeket, dísztárgyakat és hétköznapi tárgyakat egyaránt.
Az elkészült formára először felfestik a megtervezett kalligráfiát vagy festményrajzot, majd még nedvesen, speciális késsel belekarcolják az agyagba a mintát, hosszú és aprólékos munkával vájják és faragják az edényt. A vésést az edény méretétől és a minta bonyolultságától függetlenül megszakítás nélkül be kell fejezni, különben az agyag rétegekben megszárad és máshogy viselkedik különböző felületrészeken. A bevésett mintákat különböző színű agyagokkal töltik ki, amelyek NEM TARTALMAZNAK SZÍNEZŐ ANYAGOKAT, hanem az eredeti öt színű agyag valamelyikéből, illetve azok keverékéből kerülnek ki. A felesleges kitöltőanyagot miután megszáradt lecsiszolják az edényről, így láthatóvá válik a mintázat.
A megszáradt kerámiákat fatüzelésű kemencében égetik 3-4 napig, majd hagyják kihűlni a kemencében. Ezt követi a polírozás: a kész edényt nedves csiszolókővel tükörfényesre polírozzák. A letisztult formák és a fényes felületek klasszikus érzetet sugároznak. Azt tartják a legértékesebb edénynek, amelynek a színe olyan, mint a kecske mája. Leggyakoribb a vörös alapon fehér minta, illetve a fekete alapon fehér mintájú kerámia. Ez a film a fent említett munkafolyamatokat mutatja be szépen, érthetően és részletesen:
