Régóta adós vagyok ezzel a cikkel, és mivel az idei Lishan oolong nagyon finom, megpróbálom felidézni a régióban töltött varázslatos napok emlékét. Normálisan az ember Yilan város felől a 7-es úton közelít Lishan-hoz, amely út az észak-déli hegyvonulatok között hosszanti irányban elterülő tágabb talajmélyedésben vezet. A hegyláncok között kanyargó völgy nyár elején, időszakosan kiszáradt folyók vízgyűjtő területére beültetett dinnyeföldet táplál amíg a szem ellát. Ilyenkor a folyók apró erekké keskenyednek és engedik, hogy a hordalékon százezer dinnyemag eresszen gyökeret. A végtelen táplálékraktár megnyugtató látványa hirtelen felkanyarodó hegyi útban ér véget, majd megkezdődik a hosszú araszolás a szerpentineken.
Jó ideje barangol a busz a hegyek között, amikor teaföldnek még se híre se hamva. Ettől kicsit csalódott vagyok, azzal vigasztalom magam, hogy ezt a teát évek óta fogyasztom és szeretem, tehát a teakerteknek is itt kell lenniük valahol. Megyünk a félelmetes szakadékok mellett és nincs tea, viszont felfigyelek vasrácsokra futtatott fákon himbálózó papírmasé gömbökre, amelyeket láncon acsarkodó félvad kutyák őriznek. Az egész hegy kezd bizarr lenni, teljes fákat látok becsomagolva, aztán engedve a kíváncsiságnak megfeledkezek a teáról és elkezd érdekelni ez a hisztérikus ugatás a kipreparált fákkal.
A kutyák sakálnak néznek ki, mind barnásszürke, rusnya jószág, háromszög forma arc hosszú lábakon. Rákérdezek mik ezek, hegyi kutyák, érkezik a válasz. A tajvani hegyi kutyák, egykor a sziget középső részének hegyeiben éltek a bennszülött törzsek mellett, most pedig a híres körtefákat őrzik, minthogy LiShan azt jelenti Körte hegy és ez körülöttünk mind körte, alma és barack.
Teás vagyok, de azért alapjában véve a józan ész vezérel. Mennyibe kerülhet az a gyümölcs, amit még a fán egyenként becsomagolnak, teszem fel magamnak a kérdést, mert azt már tudom, hogy mennyibe kerül az a tea, ami a gyümölcsösök között meghúzódó teakertekben terem.
Mindkettő sokba, mint utóbb kiderül 100 tajvani dollár darabja, ami cirka 800 forintnak felel meg. Megérkezve a régió központjába több tucat turistabuszt látok, ami megint bizakodásra késztet, hogy több estés teázásnak nézek elébe, fantasztikus sétákat teszek teafarmokon és napokig csupa szimpatikus teással leszek körbevéve. Emberek álljunk meg. Itt a kis utcában mindenki gyümölcsöt árul és az egész falu barackkal, almával és körtével van tele. De egyébként hálistennek jól főznek. Tudta valaki, hogy Ázsiában a körte kicsit más mint nálunk? Almának néz ki:
Mérjük fel akkor hová jöttünk teázni, miközben megérkeznek az első kínai buszok is, hogy a leáramló ínyencek 100 dollárért buborékfóliába csomagolt barackot és körtét vegyenek. Én ezt az egészet nem értem, de kapok ajándékba egy barackot, amibe udvariasan beleharapok. Nincs íze. Nagyon meghatódott képet kell vágnom, hogy elhiggyék, pusztán azért rakom a táskámba, hogy később is élvezhessem az intenzív zamatot. A barackot utóbb a sötétben elhajítottam egy erdős részen, amikor kettesben maradtunk. Először tudtam igazán értékelni az európai minőséget és hazavágytam.
De tegyük félre a gyümölcsöket és nézzük meg, teás szempontból mi történik itt. A hegyoldal mindenhol iszonyúan meredek, sokkal meredekebb mint Alishanon, több helyütt szinte szakadékos. A helyi lakosok a házaikat és kertjeiket sziklafalakhoz rögzített vasrácsra ültetik rá. Úgy tűnik a póznákhoz rögzített gyümölcstermesztés működik, de a tea aprólékos művelése és kézi szedése csak a lankásabb helyeken teszi lehetővé a teatermesztést, ami ebben a függőleges birodalomban leginkább a csúcsokhoz közelebbi hegyhátakon valósul meg.
Ez kiterjedésben nagyon kevés területet ad ki, míg Alishan-on kb. 2300 hektárnyi teafarm terül el, itt alig 95 hektárnyi teát találunk. Ez is az egyik oka a Lishan oolong magasabb árának, de ha valaki sosem járt még itt, akkor is érzi, hogy a Lishan oolong sokkal aromásabb. Mi az oka ennek? Egyrészt a teakertek jóval magasabban 1800-2600 m között terülnek el, amellyel tulajdonképpen Tajvan legmagasabban fekvő ültetvényei. Alishan-on ehhez képest 1200-1600m magasan folyik teatermesztés. A magashegyi klíma a hűvösebb estékkel és hidegebb telekkel visszafogja a növény fejlődését, lassul az anyagcseréje, ezáltal csökken a levelek katekin tartalma, ami keserűbb ízt adna, de emelkedik a teanin, vitamin és aminosav tartalom ami végső soron édesebb teát eredményez. A hosszú tápanyag felhalmozási szakaszoknak köszönhetően a magashegyi teák főzete sűrű, tartalmas, ásványos, ízgazdag. Szedéskor a rüggyel a harmadik negyedik levelet is leszedik, így az édes rügyek mellett a tartalmasabb, testesebb karakterű növényi részek is hozzáadódnak a teához.
A Lishan, vagy Körte hegy onnan kapta a nevét, hogy az 50-es 60-as években ez a térség látta el Tajvant gyümölcsökkel, kiváltképp az alma, körte és barack különböző fajtái és nemesítései tették híressé a környéket. A 70-es 80-as években Tajvan megnyitotta kapuit a külföldről beérkező mezőgazdasági termények előtt, így a helyi viszonyok között, küzdelmesen termesztett gyümölcsökkel szemben az olcsó áru megjelenése tönkretette a farmereket. Ekkor a gazdák teát ültettek a gyümölcsfák helyére, hogy ezzel biztosítsák a további megélhetést. Teatermesztésre azonban csak kevés terület bizonyult alkalmasnak, de maga az eredmény biztató volt.
Nézzük mit ad a környék a teának, melyek azok a növekedési adottságok, amitől a Lishan sokkal illatosabb a többi tajvani oolongnál. Mint említettem a térségben már kialakult farmgazdálkodás folyt. A tea érési periódusa, vagyis ébredése és a rügyek megjelenése február végétől júniusig elejéig következik be. Az első időszakban, februárban virágoznak a cseresznyefák és illatuk beborítja a környéket. Márciusban virágoznak a barackfák, szintén ontják magukból a csodás szagokat, majd áprilisban a körtefák következnek. Azonban ezzel még nincs vége a tea természetes aromásításának, hiszen májusban és júniusban kinyílnak a vadvirágok és a sárga krizantém. Ez az öt hónapnyi folyamatos virágzás és az alpesi klíma adja a Lishan oolong különleges aromáját, ami megkülönbözteti a tajvani oolongok között.
Egész úton hiába kereste a szemem az Alishan-on megszokott méretű farmokat, a környék eleve sokkal vadabb, kihívásosabb és alapvetően tele van gyümölcsfákkal. A helyi turizmus elsősorban a fehér húsú, Európában is népszerű gyümölcsökre épül, amelyek Tajvan szerte egyedül ebben a térségben teremnek. A gyümölcsöknek leszedéskor hibátlannak és teljesen sérülésmentesnek kell lenniük, ezért becsomagolják őket még a fán, hogy a madarak ne csipkedhessék meg a héjukat. A madárlátta barack ugyanis itt nem divat, az ilyen sérült terményt kiselejtezik, semmiképpen nem adják el. Formájában és felületében is hibátlannak kell lennie minden egyes darabnak.
Amikor elhagyjuk a csúcsok felé vezető meredek hegyoldalakat és felérünk a tetőre, enyhül a meredély és kiegyenesedik az út, majd megérkezünk a teakertek parcelláihoz. Mind csak néhány sorocska erőtől duzzadó sötétzöld árnyalatban, de a föld szélén tábla hirdeti, hogy 茶 ? Megérkeztem.
————–
Még két dolog, amit érdemes tudni. A Da YuLing oolong és a Fushoushan oolong is Lishan régióhoz köthető. Da YuLing egy kis falu neve Lishan-on, amelynek környékén több teafarm található, Fushoushan pedig a Lishan hegylánc legmagasabb része, ahol 1957-ben gyönyörű tangazdaságot alapított a kormány. Mindezek Taichung megyében fekszenek.
