A háromlábú fazekasság

Néha megfordulnak a teaházban háromlábú csészék és teáskannák, amelyek egyfajta különös, ősi, szakrális hangulatot árasztanak. Pár napja egy hölgy vásárlónknak ajánlottam ezt a háromlábú csészét, amely be kell vallanom az egyik kedvencem, azonban kevés embernél aratok vele sikert. Neki tetszett 🙂

Régészeti leletek szerint a legkorábbi ivó csészéket és edényeket a neolitikumban (i. e. 8 évezred) készítették Kínában. Ezek többnyire egyenes vagy felfelé nyíló, kehely formájú eszközök voltak, fenekük lapos, kerek alakú. Az ókori Kínában is egyedülálló háromlábú fazekasság (三足器 – sanzuqi) kicsit később, az i. e. 3-5 évezredben virágzó Yangshao neolitikus kultúrában kezdődött és szép példája volt a civilizációs fejlődésnek, valamint az emberi bölcsesség fokozatos kikristályosodásának. Az előrehaladottabb gondolkodás lehetővé tette a háromlábú alkotások megjelenését, így elterjedtek a pontosan szerkesztett háromlábú dísztárgyak, szobrok, szakrális célú edények és háromlábú állványok. A kezdetben agyagból készült tárgyakat a későbbi fejlődés során réz és bronz eszközök váltották fel, amelyeket bor, víz, tea, ételek tárolására, valamint áldozati oltárokon használtak.

Miért háromlábúak?

A három láb a régi kínaiak csodálatos lényekhez és szellemekhez való viszonyára, valamint különböző istenek és állatok tiszteletére vezethető vissza. Az ősi kínai mitológia bővelkedik a háromlábú lényekről szóló legendákban, amelyek közül leghíresebb a háromlábú Arany Varjú (金烏, Jīnwū). A történet szerint egykor 10 nap volt az égen, és minden napbolygón élt egy háromlábú varjú a lehajló ágú eperfán. Xihe isten naponta megparancsolta a soron következő varjúnak, hogy repülje körbe a világot a nappal, majd térjen vissza a helyére. A varjak szerették a halhatatlanság füveit fogyasztani, és bár Xihu tiltotta őket, sokszor visszaszöktek a Földre a pompás csemegéért. A legenda szerint i. e. 2170-ben, egy időben mind a tíz varjú egyszerre jelent meg a Földön, amellyel óriási forróságot okoztak és a nyomukban felégettek mindent. Végül Hou Yi, az isteni nyilas mentette meg a világot, aki megölt kilenc varjút (lelőtte a kilenc napot) és csak egyet hagyott az égen.

Más híres háromlábú lények is feltűntek a kínai mitológiában, mint a háromlábú varangy, a háromlábú teknős, illetve a főnix speciális ábrázolási formái. Valószínűleg nekik köszönhető a háromlábú eszközök kultúrtörténeti jelentősége.

A háromlábú eszközök civilizációs vonatkozása

Kezdetben a fazekasok a természetben megtalálható alakzatokat utánozva formáztak hengeres vagy félgömb alakú edényeket. Mivel a három láb ritkán fordul elő a természetben, sok kutató a független alkotás első példájának tartja ezt a megoldást, amikor intelligens őseink felfedezték az első statikai és stabilitási törvényeket és tudatosan alkalmazták a termékek előállítása során. Az ilyen kialakítású edények stabilitása és helyzete, valamint arányosan szép formája a lábak hosszától, alakjától, a lábak közötti távolságtól és a lábak szögétől függ.

A háromlábú edények 5000 évvel ezelőtt következetes és pontos kivitelezést, magas színvonalú munkát és “emberfeletti” tudást igényeltek, ezért nem elsősorban mindennapi eszközként, inkább ünnepélyes ceremóniák során használták őket. A háromlábú  eszköz stabil, ünnepélyes, titokzatos vizuális hatásának és elgondolkodtató atmoszférájának köszönhetően először áldozati edényként terjedt el. A kerámia korszakot követő bronz korban az öntési technológia lehetővé tette a dekoratívabb és tartalmasabb mintákon keresztül az igényesebb és művészibb megjelenítést, valamint a rituális jelleg erősítését. A bronz korban a kerek testű, háromlábú, kétfüles ding-edényt ételáldozatok bemutatására használták.

A háromlábú edények a kivitelezésükhöz szükséges magas szintű tudáson keresztül az emberi méltóság és bölcsesség szimbólumává váltak, a későbbi generációk számára pedig az ősök dicsőségét hordozták. A császári dinasztiák idején udvari kézművesek tervezték és felügyelték a háromlábú füstölők és áldozati edények készítését. A háromlábú edények megalkotása és alkalmazása tükrözi a régi kínaiak esztétikumra és funkcióra is kiterjedő, igényes és átfogó  gondolkodásmódját.

Szöveg: Flying Bird Tea House, Wágner Anna
Jó olvasást és szép  teákat kívánunk 🙂