Néha kísért a gondolat, hogy egy brit múzeum, vagy egy hongkongi aukciós ház alagsorában töltsem életem hátralévő részét letűnt korok fényes kerámiáinak, és fenséges teás eszközeinek társaságában. Bevallom ezt a cikket azért írtam, hogy e szenvedélyemet megosszam veletek, és együtt folytathassuk a szebbnél szebb teás kerámiák felfedezését. Tekintsétek ezt a képes határozót első lépésnek álmom megvalósítása felé. Felmérve a téma szinte végtelen nagyságát és kimeríthetetlenségét az ismerkedést célirányos módon kezdjük a kínai kerámia típusokkal, és csak később, lassan, fokozatosan merüljünk el a részletekben.
Régi korok stílusainak fennmaradása
Kína talán sosem volt teljesen egységes, még a császárkor alatt sem, területe az évezredek alatt többször egymástól különálló egységekre osztódott. Mégis azt mondhatjuk, hogy a legrégebbi folyamatosan élő kultúra Kína területén maradt fenn. A mostani Kína földjén az ie. 7. évezred óta léteznek olyan fejlett neolit kultúrák, amelyek hatása a mai kínai kerámiák megjelenésében is tetten érhető.
A Sárga folyó és Jangce folyó környéki törzsi letelepedések (folyami kultúrák megjelenése ie. 5000 körül) magával hozták a gazdálkodó faluközösségek önálló kerámiaművességét, amelyek elsősorban a termények tárolására szánt korsók, valamint temetkezési és áldozati célokra szánt edények készítésére jöttek létre. A kezdeti lépéseket követő határtalan társadalmi és technológiai fejlődés során a térség kerámiaművészete mindvégig kiemelkedő színvonalú maradt, amelyhez minden alkotó hagyományőrző módon, tisztelettel nyúlt vissza.
Zsinóros neolit korsók (Majiayao és Yangshao kultúra); forrás: Christie’s
A régi korok jellegzetességeivel napjaink műtárgyaiban és teás eszközeiben is találkozhatunk, mivel a különböző történelmi idők szokásain alapuló tárgyak formái, megfogalmazási módja és technológiai megoldásai is fennmaradtak. Köszönhető ez annak is, hogy a birodalom folyamatos átalakulása során a belső migráció kedvezett a kulturális és esztétikai sajátosságok, valamint a technológiai vívmányok további terjedésének. Eközben a kerámiaművesség és a teakultúra kölcsönösen hatottak egymásra, néhány stílus kifejezetten a teázásnak köszönhette fejlődését. Más esetben teáskészleteken kezdték alkalmazni az addig elsősorban tartóedények, áldozati korsók vagy sírkerámiák készítéséhez alkalmazott agyagokat és mázakat.
Másolás, utánzás és hamisítvány
A kerámiastílusokat és egyedi darabokat vizsgálva érdemes tisztázni a három fogalom közötti különbséget, hiszen egy világ választja el őket egymástól, főként a kínaiak szemében. A régi stílusok fennmaradásában a másolás szokásának és a képzésben betöltött szerepének ma is óriási jelentősége van. Túl azon, hogy a tanulóknak ez adja a gyakorlat és magas szintű tudás alapját, nagy mesterek is gyakran másolják kortársaikat, vagy nyúlnak vissza régi formákhoz, stílusokhoz. Kiemelkedő művészek klasszikussá vált kannaformái esetében az utódok szakmai bravúrként alkotják meg az eredeti változatot, és nem másolatként gondolnak az így készült remekműre. Ilyen esetben a másolás tiszteletadás a nagy elődnek.
Zhou Guizhen mester és tanára Gu Jingzhou. forrás: Taohuren
Híres stílusok és alkotások másolása hagyományőrző tiszteletadás a kornak vagy az eredeti alkotónak, és arról árulkodik, hogy a készítő művész ismeri és tiszteli nagy elődjeit. Az utánzás már inkább a mai korra jellemző, amikor egy terméket úgy másolnak, hogy az nem teljesen egyezik az eredetivel, majd az eredetihez hasonló néven kínálják eladásra. A hamisítvány esetében az eredeti alkotó, korszak, vagy márka van feltüntetve a tárgyon. A pecsétek, aláírások, jelzések, néha a felhasznált anyagok is olyannyira hűek az eredetihez, hogy alkalmasak a vásárlók, sôt még a szakértők megtévesztésére is.
Ezekre a jelenségekre azért érdemes figyelni, mert vannak ritka és rangos mázak, formák vagy alkotások, amelyeknek alacsony szintű másolatai értéktelenek, magas szinten kivitelezett, igényes kópiái azonban magukban hordozzák és továbbviszik az eredeti kiválóságot. A mai készítésű, Song kort idéző guan vagy tianmu stílusú máz esetében ennek tudatában mondjuk rá, hogy Song kori vagy Song stílusú kerámia.
Gyakran előforduló alapok: kerámia, kőedény, porcelán és celadon
A kerámia gyűjtőfogalom, amely az agyagból kiégetéssel nyert nagy szilárdságú edényeket foglalja magába. A kőedény olyan speciális kerámia, ahol az agyag bizonyos kőzetércek porrá őrlésével és keverésével, majd vízzel dagasztásával és érlelésével áll elő. Összetételében nem azonos a hazánkban kitermelt agyagokkal. Ezek az alacsony porozitású, nagyon magas hőfokon kiégetett, precíz kerámiák a régiekkel ellentétben nem vízáteresztők, egyben sokkal keményebbek, tömörebbek és tartósabbak. Egyes típusaik fehérre, vagy világos szürkére égnek, ezeket porcelánszerű agyagoknak hívjuk, amelyeket a valódi porcelán mellett ma is használ a kerámiaművesség. A porcelán speciális kőagyagból készül, két megkülönböztetett összetevője a kaolin és a porcelánkő (dunzi), amely a földpát, kvarc és csillámpala komponensei által rugalmasan formázható, vékonyan is nagy szilárdságú, tökéletesen víztartó tulajdonságú. A 16-17. században a porcelán finomsága, szilárdsága és fehér színe miatt jelentősen eltért a vaskos, általában sötét mázas, vagy föld színű európai edényektől, ezért rövid idő alatt rendkívül népszerű lett. Elaszticitásából fakadóan különleges dekorációk és formavilág alkalmazását tette lehetővé, még előkelőbb hangulatot varázsolva az asztalokra. Végül, a celadon gyűjtőfogalom, amely alatt a zöldeskék, haványkék és halványzöld színű monokróm mázas kerámiákat értjük. A kékes, zöldes színárnyalatokat a mázba kevert változó arányú vas-oxid és titánium-oxid eredményezi redukciós környezetben. Ez a máz a 3. század óta ismert és napjainkban is nagy népszerűségnek örvend. A kínaiak az ilyen típusú tárgyakra a Qingzi (zöldeskékek) kifejezést használják, a celadon nevet az európai gyűjtők használták először. Vannak repesztett és sima felületű változatai, a repesztettek csodás, ódon hangulatot árasztanak 🙂
A csoportosítás hármas rendszere
A kínai kerámiaművességet bemutató könyvek elsősorban történelmi korokon és dinasztiákon belül térnek ki a gondolkodás és szokásrendszer változásaival beköszöntő újabb művészeti stílusokra, technológiai megoldásokra. Ilyen megközelítésben számunkra nehezen megfogható egy tárgy, hiszen ha hozzánk kerül egy lótuszvirág mintás porcelán csésze, nem feltétlenül szeretnénk végigkövetni a porcelánművesség több dinasztián átívelő szakaszait és megismerni az égetőkemencék közti apróbb különbségeket. Számunkra ilyenkor elsősorban az a cél, hogy felismerjük a stílust és értéket, majd megérintsen bennünket a technológiai és mesterségbeli tudás, művészeti érzékenység, valamint a szándék és üzenet, ami a tárgyban jelen van.
Visszatérve a kerámiák rendszerezésére a felismerhetőség és eredet kérdéseit vizsgálhatjuk:
- a történelmi kor és dinasztia; (Hatások korok szerint)
- a művészeti stílus (színek és mázak) (Művészeti stílusok)
- a híres égetőkemencék és kerámiafalvak hármasa szerint.
A dinasztiák szerinti csoportosítás a korszellem, a társadalmi és technológiai fejlettség, a jólét, a vallási és filozófiai irányzatok hatásait mutatja. Ilyen szempontból a Song-kor tekinthető a kerámiaművesség aranykorának, amelyhez hozzájárul a teás szempontból jelentősebb előrelépést hordozó Yuan és Ming-kor a szálas tea és gongfucha elterjedésével.
A művészeti stílusokon a mázak és színváltozatok gazdagodását értjük, amely a fémek fokozatos megismerésével és a fém-oxidok oxidok kiégetésével jelentkező színek megtapasztalásával hozható összefüggésbe. Ehhez hozzájárult a formavilág és díszítés gazdagodása, az aprólékosabb, igényesebb kialakítású edények megjelenése.
Az égetőkemencék jellemzően olyan területeken létesültek, ahol könnyen hozzáfértek a jó minőségű alapanyaghoz (közeli agyaglelőhelyek), a fűtőanyaghoz (erdős területek) és a vízhez (szállítás és megmunkálás). Az Öt-dinasztia és a Tang-dinasztia korától kezdve a császári udvar külön építtetett és ellenőrzött un. hivatalos kemencéket, amelyek az udvar által rendelt edényeket kizárólag nekik készítették el. Az égetőkemencék településekhez kapcsolódva jöttek létre és azokról kapták a nevüket.
Híres együttállások
Van két megkerülhetetlen csoport, amelyekre sokszor együtt hivatkoznak a kerámia szakértők, gyűjtők vagy a kínai porcelánok szerelmesei. Az egyik a Song-kori híres kemencék, ezeken belül is a Song-dinasztia Öt Híres Kerámia típusa (五大名窯 Wu Da Ming Yao): Guan Yao, Ge Yao, Ding Yao, Ru Yao, Jun Yao és a Tianmu, vagy Temmoku. A másik a Négy híres kínai agyagművesség: Yixing (Jiangsu tart.), Nixing Qinzhou (Guangxi tart.), Jianshui (Yunnan tart.), Anfu Rongchang (Chongqing). Az itt felsoroltakra lejjebb részletesen kitérek.
A Song-kor nagy, hivatalos kerámia kemencéi: Ge, Guan,Ru, Jun, Ding, Jian
Extrák: díszítések és formák
Ha beazonosítjuk a művészeti stílust vagy kemencét adódik, hogy megvizsgáljuk az alkalmazott formát, díszítéseket és motívumokat. Sokkal értékesebb lesz egy teáskanna vagy csésze számunkra, ha ismerjük a motívumok jelentését, a tárgy rejtett a mondanivalóját. Ilyen szempontból ősi motívumokkal (nap, geometriai formák) a kínai mitológia legendás alakjaival, híres filozófusok (Konfuciusz, Lao Ce) gondolataival, a taoista világnézet és a buddhista vallás szimbólumaival és alakjaival, szerencse szimbólumokkal, fonémákkal, valamint az állat- és növényvilág stilizált formáival találkozhatunk.
Hatások korok és dinasztiák szerint
| Kor | Tárgykultúra, és a teakészítés eszközei |
Mesterségbeli tudás, technológia, gondolkodás |
|
Neolit kultúrák Yangshao kult. |
Agyag és kerámia eszközök, fejlett agyagművesség. Shen Nong felfedezi a teát. A tea mint gyógynövény terjed Kínában. Jáde faragványok és jáde ékszerek kb. ie. 4000-től! |
Agyag kiégetése kemencékben. Alacsony hőfokon kiégetett, vízáteresztő, sérülékeny kerámiák, égetési hőfok: 600-1100 C. Korongozás kezdete, korongozási nyomok. Zsineges, köríves díszítés. Vörös, égetett zománc, geometrikus díszítéssel. Stilizált növények, állatok, maszkok. A tea főzése. Vésés, csiszolás. |
|
Bronz kori kultúrák |
Bronz és réz edények, fegyverek, szerszámok. Bambuszba préselt teák, bambusz teás eszközök, poharak. Fém kannák. Yunnan és Dél-Kína, a tea szülőhazája |
Réz felfedezése, réz és ón ötvözése (bronz), fém megmunkálás. A taoizmus kezdete: első kozmológiai elképzelések az ég és föld, az energia, a jin és jang szerepe és hatása az ember testi és szellemi állapotára. Halhatatlanság keresése. Kínai írás megjelenése. A Bulang törzs elkezdi gyűjteni az erdei teafák leveleit a Dél-Kínai Burmai határ erdőiben. |
|
Bronz kori kultúrák |
Áldozati edények, bronz feliratok, jóslócsont feliratok. Első dél-kínai (Zhejiang), hamumázas, korai porcelánok. Ellenállóbb, szilárdabb, nem vízáteresztő, mázas edények. Vázák, kultikus rendeltetésű tárgyak. A porcelánhoz hasonló kerámiák, jade- és fehér márványszobrocskák. |
Magas színvonalú bronzművesség. Vésett vagy domborított díszítések, jellegzetes állatmotívumok: tao-tie, a dülledt szemű, szarvakat viselő szörny. Az írás további fejlődése. Dél-kínai (Zhejiang) helyi, magasabb minőségű agyagkőzet vagy porcelánkő használata. Magas mésztartalmú fa hamu máz alkalmazása, amely víztartó, csillogó felületet képezett az edényen. Magasabb hőfokú égetés fokozatos fejlődése. Teakészítés más gyógynövények hozzáadása nélkül! |
|
Zhou-kor ie. 11sz.-221 |
Mázas kerámia, korai porcelánok, porcelán előtti idők. Gazdagon díszített fém edények arany és ezüst berakással. Rituális rendeltetésű, ünnepi edények. |
Függőlegesen osztott bronz edények, függőleges felosztásuk a négy világtájat jelképezi. Az írás megjelenése a fém edényeken. Ismert, hagyományos kínai motívumok feltűnése: hosszú farkú tengeri és égi sárkányok, a végtelenség szimbólumai. Konfuciusz (ie. 551- 479) Lu fejedelemség. Konfuciánus filozófia, Lao Ce (ie. 565-): Tao Te King Az út és erény könyve Szun Ce filozófus és hadvezér (i.e. 544 – i.e. 496): A háború művészete Laozi a teát az élet elixírjének nevezi. |
|
Qin-kor ie. 221-206 |
||
|
Han-kor ie. 206- isz. 220 |
Többféle kőagyag edény és égetőkemence, a magas hőfokon kiégetett kőagyag széles körű elterjedése Kína-szerte. Első hamumázas celadon edények, mázas kerámiák. Lakkfestés és lakk bútorok. Selyem, ötvösmunkák. |
Magas hőfokon kiégetett kőagyag, amely a karcolásoknak ellenálló, kevésbé törékeny, kemény, nem vízáteresztő, porcelánszerű. Égetési hőfok:1100-1300 C Az üvegezés megjelenése, az agyagok porozitásának csökkentése. Kalligráfia és rajz együttes kompozíciója. |
|
Sui-dinasztia (589-618) |
Buddhizmus és Bódhidarma megjelenése. A kolostorok teakertjeiben elkezdődik a tea ültetése. |
|
|
Tang-dinasztia (618-906) |
Préselt tea, teatégla. Lu Yu: Cha Jing Teás eszközök Lu Yu könyve szerint Három színű (San Cai) sírszobrok és kerámiák |
Első monokróm mázas kerámiák (Yan Se You) – egyszínű fehér, kék, vörös és sárga tárgyak. Korai kék-fehér porcelánok (Henan), kóbalt-oxid mint színezőanyag alkalmazása (kék). Lu Yu teamester értekezése a tea termesztéséről és elkészítéséről. A tájképfestészet rendszere a díszítésben. |
|
Liao-kor (907-1125) és az Öt Dinasztia kora (951-960) |
||
|
Song-dinasztia (960-1279) |
Déli celadon, vagy Longquan celadon, Kína legnagyobb történelmi kerámiakészítő területe. Szertartásos teás eszközök megjelenése. Chawan, bambusz keverő, vizes korsók. |
Longquan celadon, Guan máztechnika, Ge máztechnika. A szürke, kék és zöld keverékének árnyalatai a vas-oxid különböző arányú alkalmazásával. A szertartásos teázás megjelenése, a palota, a kolostorok és a nép teakultúrája külön fejlődik. Megjelenik a hivatalnokok teája. A tea forrázása, habosítása. Az agyagtest szürkés kőagyag, krémszinű, vagy fehér, porcálen-szerű kőagyag. A monokróm mázas kerámiák fénykora, a jáde és bronz edények megidézésére. Repedezett mázak a anyagtágulás és zsugorodás eredményeként. Égetési hőfok: 1180-1280C |
|
Yuan vagy mongol- dinasztia (1269-1368) |
A kerámiakészítésben bevezették a máz alatti és máz feletti kék és vörös festést. Szálas tea megjelenése, oolong és fekete teák, Fujian, Kanton |
A tea és teás eszközök exportjának kezdete |
|
Ming-dinasztia (1368-1644) és szakaszai: Wanli ( 1573-1621) Xuande (1426-1435) Chenghua (1465-1487 |
Szálas tea elterjedése, a zöld tea megjelenése. A kerámiagyártás hatalmas központja: Jingdezhen felemelkedése. |
A színgazdag, festett színes motívumok megjelenése a korai kék-fehér mázakat követően. |
|
Qing-dinasztia (1644-1911) és szakaszai: Kangxi (1662-1722) Yongzheng (1722-1735) Qianlong (1736-1795) Jiaqing(1496-1820) Daoguang (1821-1850) |
Híres kínai teafajták, híres termővidékek. |
A gongfucha elterjedése Kína-szerte. |
|
Kínai Köztársaság (1912-1949) |
||
|
Népköztársaság (1949- ) |
Nagy múltú teás cégek gyárakba tömörítése. Az első Yixing kerámiagyárak. Gyári készítmények |
|
| Modern kor ( ) |
Teagyűjtemények |
Tajvani és Japán hatások a teaművészetben. A puer tea térhódítása a Hongkong visszacsatolását követő 90-es évek végétől. A tajvani hatás megjelenése a puer üzletben, erős fellendülés. A kínai gazdaság felfutását követő növekvő életszínvonal és minőségi igények a teázásban. Régi kultúrák és a teakultúra újrafelfedezése. A harcművészetek és keleti filozófiák térhódítása nyugaton. |
Művészeti stílus, színek és mázak
Yan Se You (ján sze jou) monokróm mázak
Monokróm, vagy egyszínű mázak, vörös, sárga, zöld, kék, fehér és fekete színekben. A különböző fém-oxidok színezékként történő hozzáadása a fehér mázhoz, és ezek eltérő égési hőmérsékleten (1000 C-1300C; alacsony és magas) és változó kemence atmoszférában (oxidációs, redukciós környezet) való kiégetése eredményezi a sokféle színt. Három fő tényező befolyásolja a színes máz árnyalatát: a máz képlete, az égetési légkör és az égési hőmérséklet. Például a vörös mázhoz színezékként réz-oxidot, a sárga mázhoz színezékként antimon-oxidot, a zöld mázhoz vas-oxidot, a lila és fekete mázhoz mangán-oxidot, a kék mázhoz pedig kóbalt-oxidot használnak. A mázban lévő fém-oxidok aránya és a kis mennyiségű különböző más fémelem és agyagvariáció együttes hatása miatt a mázak színe eltérô. Az első monokróm tárgyak a Shang korban jelentek meg, népszerűségük ettől kezdve Kínában töretlen volt. Lényegük a nemesebb anyagok, jáde, bronz, elefántcsont stb. megidézése, és archaizáló stílusukkal régi korok műveltségének felelevenítése.
Híres monokrómok: Qingbai (halványkék, kékesfehér), Tianbai 1 (felhő szín), Tianbai 2 (édesfehér-puha, selymes fényű) Celadon vagy Qingzi (kékeszöld), Langyaohong (ökörvér máz vagy rézvörös), Jiangdouhong (hamvas őszibarack), Yaobian (flambé, csorgatott, lángoló máz, kék-lila-barna áttűnésekkel, foltokkal), Jilan (mélykék, áldozati vagy szertartásos kék), Kongquelan (türkizkék-mélykék), tükrös máz vagy lakkfekete, Chayemo ( teapor – matt zöldesbarna), borsózöld, olajzöld, mohazöld, dongqing (keleti zöldeskék, halványzöld) .
Az égetés utáni behatások is nagyban meghatározzák a későbbi megjelenést. Ilyen lehet pl. a hűtés üteme, hirtelensége, a hűtés során alkalmazott technikák. Ezek befolyásolják a máz textúráját, fényét vagy mattságát, belső mintázatait, repedezettségét, foltjait.
Hong You (hong jou) vörös máz
A vörös mázas porcelánt a kínai hagyományos kerámiák között is művészeti kincsként tarjuk számon. A Yuan-dinasztia idején Jingdezhen-ben próbálkoztak először a réz-oxiddal kevert máz kiégetésére, amely kellően magas hőfokon (1300 C), redukciós környezetben élénkvörös színűre égett. A gyártási folyamat nagyon bonyolult volt, mivel a réz-ionok rendkívül érzékenyek a hőmérsékletre, ha néhány fokkal kevesebbre fűtik a kemencét befeketedik a máz, ha viszont forróbbra, a réz elpárolog a mázból, vagyis az edény színtelen lesz. A megengedett különbség a magas és az alacsony hőmérséklet között körülbelül tíz fok. A régi időkben ezt a hőmérséklet-különbséget nagyon nehéz volt szabályozni, és csak megfelelő munkatapasztalattal rendelkező fazekasok tudták beállítani a megfelelő színt. A vörös mázak között megkülönböztetünk rézvörös és vasvörös mázakat, leghíresebb típusai pedig az alábbiak:
Híres vörösek: Ji Xue Hong – csirkevér vörös (réz), Xian Hong – skarlát vörös (réz), Lang Yao Hong – lang kemence vörös, vagy ökörvér vörös (réz), Jiang Dou Hong – babvörös (réz), Bao Shi Hong – rubinvörös (réz), Fan Hong – vitriolvörös (vas), Shan Hu Hong – korallvörös (vas), Ji Hong – áldozati vörös (réz)
Az árnyalatot az égetési hőmérséklet is szabályozza, ilyen szempontból ismert még a sárgásvörös barackszín: Xing Zi Shan, a nagyon kicsit sárgás korallmáz, a datolya vörös és patkánymell vörös.
Fen Cai (fön cáj) pasztell színű dekoráció
A fencai színezés technikáját a Qing-dinasztia Yongzheng-korszakában (1722-1735) fejlesztették ki Jingdezhen-ben, az Európából importált festékek, színek és a nyugati ízlés hatására. A zománcozás és dekoráció során elsősorban lágy, pasztell színeket, megnyugtató árnyalatokat használtak, jellemzően fehér alapon. Gyakori színek: rózsaszín, barna, világoskék, világoszöld, lila és más pasztell árnyalatok.
Gu Cai (ku cáj) tónusos, ősi színek
A Qing-dinasztia Kangxi-korszakában fejlesztették ki ezt a díszítési módot, amelyben a pasztell színekkel szemben kemény, tónusos színeket használnak. A Ming-kori Wucai stílus megújítása, kék, zöld, lila, sárga, fekete és piros motívumok használata az aprólékos kidolgozású díszítéseken. A Ming-kori hagyományok után kapta az ősi színek nevet. A díszítéseken többrétegű festést tapinthatunk ki élénk és alapszínekkel.
Qing Hua (tying huá) kék-fehér festett porcelán
Máz alatti, fehér alapon kékfestéses dekoráció. Az egyszer kiégetett fehér kerámiára, vagy porcelánra felvitték a mintát, amelyet kóbalt-oxiddal kevert mázfestékkel festettek meg. Amikor ez megszáradt, színtelen mázba mártották az edényt és újra kiégették. Ezt követően a fényes máz alatt kirajzolódott a kóbaltkék díszítés. Mesterművek esetén az árnyalat- és formagazdagság, valamint a kifinomult ecsethasználat mutatja a dinasztia korát és az edény rangját, amennyiben császári, udvari, vagy köznépi használatra készült. A Tang-kor óta ismert díszítési technika, amely a Ming -korban élte fénykorát, majd a Qing-korban, Jingdezhen-ben újjáépített kemencékben fejlődött tovább. Az európai export nagy részét ez a porcelán stílus teszi ki. Tipikus díszítő elemek: sárkány, főnix, virágok, madarak, tájképek, emberek, legendás vagy mitológiai alakok, buddhista és taosta szimbólumok.
Dou Cai (tou cáj) máz alatti kék és máz feletti dekoráció
Ebben a stílusban máz alatti kék festéssel meghúzták a díszítés körvonalait, majd a kiégetést követően máz feletti festéssel, tónusos vörös, zöld, sárga, fekete vagy lila zománcfestékkel kitöltötték a mintát. A 15. században alkalmazták először, szárnyasok, virágok és növények festésekor.
Jian Jiang Cai (tyien tyieng cáj)
Elegáns tájkép és kalligráfia kompozíciók a 19 sz. vége és 20. század eleje közötti időkből. A tájképfestészet, költészet és kalligráfia együttes megjelenése a kerámián. A porcelán díszítése aprólékos és gazdag, a tájakon kívül emberek, virágok, madarak, halak és rovarok is megfigyelhetők.
Fa Lang Cai (fá láng cáj)
A Qing-kor császári stílusa, ünnepélyes, nagyon aprólékosan kidolgozott, gazdag színvilágú finom porcelánokkal, amelyeket elsősorban császári használatra készítettek a legnagyobb tudású mesterek. A készítők nem hétköznapi fazekasok voltak, hanem a palota legjobb hivatásos festői, így ezek a műtárgyak képviselik a művészet és a kézművesség akkori legmagasabb szintjét. A színezéshez Európából származó zománcfestékeket használtak, a színek és a mintázat is a nyugati nemesség pompáját igyekszik visszaadni. Gyakori az európai stílusú medallion mintákba festett miniatűr kép és díszítés, vagy harsány kitöltés.
San Cai (szán cáj)
Alacsony hőfokon kiégetett három-színű mázas kerámia, jellemzően zöld, barna és sárga foltok és motívumok krémszínű alapon való alkalmazásai. Először a Tang-kori sírkerámiákon alkalmazták ezt a stílust, számos állatszobor, szentek figurái, mitikus lények, rituális edények és közemberek kicsinyített másai készültek ebben ilyen módon. Eredete: Shaanxi, Henan, 7. század.
Kai Pian (káj pien) repesztett mázak
Repesztett mázak, repedéses stílus. A repedés bizonyos mázakon égetés és hűtés közben természetszerűleg jelentkezik. Elsődleges oka, hogy az agyag és a máz tágulási együtthatója eltérő, valamint a mázréteg zsugorodása a hűtés során nagyobb, mint az agyagé. A repedés eredetileg hiba volt a kerámia égetésekor, de a megfigyelt törvényszerűségekből kiindulva később tudatosan alkalmazott díszítéssé vált. A Song-dinasztia Ru, Guan és Ge kemencéiben ilyen edényeket készítettek. Jellemző fajtái
Jégrepedéses (冰裂纹, bing lie wen) máz, amely szoros, hézagmentes, ezért nem szivárog a repedések közé a tea. Ilyenkor az edény nem színeződik el használat során, megőrzi kristálytiszta jellegét.
Polgári és hadi ügyek stílus (文武, wenwu), amikor a kerámiamáz egész teste függőlegesen és vízszintesen is fel van hasítva, felületén hosszabb, szabálytalanabb repedések, illetve rövidebb hasadékok figyelhetők meg. A hosszabb, amorf repedés a polgári ügyeket szimbolizálja, a köztük húzódó rövidebb, összekapcsoló, egyenes vonalak a harcművészetek, vagy katonai megoldások. A Guan és a Ge edényekre jellemző.
Halpikkely stílus (鱼鳞, yulin), nagyon vastag mázban pikkely-szerű, többrétegű, sűrű, hasonló méretű és mintázatú repedések figyelhetők meg. A Ru, a Guan és a Longquan edényeknél jellemző.
Aranyszál és vasdrót stílus (金丝铁线, jinsi tiexian), amelyben vannak nagy és kicsi nyílások, a nagy nyílások sötétszürkék, mint a vas, a kis nyílások világosbarnák, mint az arany selyemszál. A Ge yao edényeknél figyelhető meg ez a mintázat és a színezett repedések.
Cha Ye Mo (csá je mó) teapor máz
Teapor máz, amelynek felületén a vas, magnézium és kovasav tartalmú receptnek köszönhetően, magas hőfokon kiégetve zöldes alapon, barnás, sárgás kristályos réteg, vagy pettyes mintázat jelenik meg. Szintén Shaanxi, Henan tartományból származik a Tang-korból.
Bao Jin / Miao Jin / Liu Jin (páo tyin, miáo tyin, liu tyin) arany berakás és aranyozás
Aranyozott, aranyberakásos stílus. Az aranyozás a Han-korból származó ősi kézműves mesterség. Az aranyozott, vagy aranyberakásos tárgy mindig értékkel és méltósággal ruházta fel a tárgyat, illetve annak viselőjét. Az aranyozás lehet teljes felületre kiterjedő higany-arany bevonat használata, lehet újabb technológiával előállított fóliázott aranyozott minta feljuttatása, arany betétek beillesztése, vagy arany lakk díszítés.
You Li Hong (jou li hong) máz alatti vörös festés
A máz alatti vörös díszítési technika a Yuan-dinasztia korából, Jingdezhen-ből származik. A kemencében két atmoszféra lehetséges égetéskor: oxidációs vagy redukciós. Nyitott kemence ajtó mellett elegendő oxigén jut be, zárt kemence ajtó mellett redukciós (oxigénhiányos) égetés valósul meg. A vöröses festést redukciós atmoszférán égetik, színezőanyagként rezet használnak. Mivel nehéz volt szabályozni a fatüzelésű kemence hőmérsékletét, a technológiailag érzékeny művelet növelte a vörös festés rangját és értékét. A festés nem lehet sem fekete, sem halvány, szép telt vörös színűnek kell lennie, ráadásul az árnyalatok kivitelezése is fokozott óvatosságot, magasabb szintű tudást igényelt.
Qing Hua You Li Hong (tying huá jou li hong) máz alatti kék és vörös festés
Ennél a díszítésnél a réz-oxid és a kóbalt-oxid együttes alkalmazására van szükség, ami a két fém-oxid eltérő viselkedéséből fakadóan sokkal nehezebben megvalósítható. Az aláfestést követően a kerámiát áttetsző mázzal vonják be, majd kiégetik az edényeket. Mivel a réz és kóbalt eltérő atmoszférát igényel, az égetés komplikált és több lépésben, letakarásokkal valósul meg. A két szín együtt a stabilitást és magas fokú technológiai tudást mutatja a porcelán tárgyban és a művészetben.
Wu Cai (ú cáj) öt színű festés
Qing-dinasztia Kangxi-korszakában (1661-1722) fejlesztették ki Jingdezhen-ben. A színezés során erős, élénk tónusokat használnak. Nagyon gyakori volt a máz alatti kék festés a főbb motívumoknál, amelyet máz feletti színes ecsetvonásokkal (2-3 szín) gazdagítottak, később egyre több színt és motívumot alkalmaztak. Az öt szín a sárgára, a kékre, a fehérre, a vörösre és a feketére utal, amelyek a fa, fém, tűz, víz és föld elemeket is szimbolizálják, ugyanakkor a keletet, a nyugatot, a délt, északot és a középpontot is jelenthetik.
Su San Cai (szu szán cáj)
A Sancai kifinomultabb változata, melyet jingdezheni porcelánművesek fogalmaztak újra aprólékosabb mintákkal, elegánsabb formákkal, árnyaltabb színekkel. Ebben az esetben is a zöld, sárga és barna az uralkodó színek, esetleg még a fekete is szerepet kaphat. A stílus a Kangxi-korban volt jellemző.
Fa Hua Cai (fá huá cáj)
A Yuan-korból származó stílus, amelynek egyik jellemzője, hogy a nitrát tartalmú adalékanyagok következtében a kék és lila árnyalatok teltebbek, színesebbek lesznek. Másik jellegzetessége, hogy a festést megelőzően a kontúrokat agyagpép vonallal rajzolják fel az edényre, majd az így kialakuló sablont töltik fel színekkel. Alacsony hőfokon égetett kerámiamáz, amelyet a 14. században alkalmaztak először Shaanxi és Jiangxi tartományban.
Híres kemencék, kerámiaközpontok – Yao (窑)
Kínában minden uralkodóház más összetételű kerámiát és más színű mázat (jádezöld, égkék, sárga, vörös) használt, amelyet a közembereknek nem volt szabad alkalmazni. A dinasztiák központjának, vagy fővárosának időszakos áthelyezése újabb kemencefalvakat és városokat hívott életre, amelyek helyi alapanyagokból a kor technológiájának megfelelő és az udvar által kívánt stílusú edényeket gyártottak. A 12. századtól már nemcsak a császári udvar, hanem a hivatalnokok és a nép számára is különböző fajtájú porcelán volt megszabva, és csak a közemberek számára készült porcelánokat lehetett külföldre exportálni. A rangosabb kerámiaközpontokhoz kapcsolódó mázak, színek és stílusok a későbbi korokban híressé váltak, amelynek nyomán a régi falvakban újraindult a kerámiagyártás és újraéledtek a hagyományos és antik stílusok. Ezeket a stílusokat a kerámiaközpontok nevével azonosítják.
Jun Yao (tyün jáo) Song kori kerámia, illetve a Celadon sorozat tagja
Egyike az Öt híres Song kerámia stílusnak. Henan tartomány Jun megye kemencéiben készült először, később elterjedt Hebei, Shanxi, Shangdong és Zhejiang tartományban is. Sajátossága az általában vastag falú edénytestre felvitt szintén vastag levendulakék máz, amelyben réz eredetű lilás, vöröses folt látható.
Ru Yao (ru jáo) Song kori kerámia, illetve a Celadon sorozat tagja
Szintén a Song-kor híres kerámiafajtáinak egyike, amelyek kizárólag császári kemencékben készültek Henan-ban, Ru megyében. Sajátossága, hogy a szürkés, vagy világosbarna agyagtestre felvitt vastag máz meglepően egyenletesen oszlott el, így szépen visszaadta a tárgy eredeti alakját, formásabb, finomabb edényt eredményezve. A máz színe a hozzáadott fém-oxidok függvényében halvány kékesszürke, vagy zuzmó zöld, textúrája puha, selymes, viaszosan fénylő felületét nagyon apró repedések hálózzák be. Használat során a vékony repedések barnás színűre váltanak, végül az egész csészét finom kabóca szárnyakhoz hasonló erezet borítja be.
Guan Yao (kuán jáo) Song kori kerámia, illetve a Celadon sorozat tagja
Egyike a Song-dinasztia öt híres kerámia stílusának, amelynek elnevezésében a Guan szó hivatalos, a császári udvar által elrendelt kerámiát, illetve az udvar fennhatósága alatt működő műhelyt jelent . A máz színe lehetett szürkésfehér, szürkéskék, levendulakék, zöldes-szürke, vagy szürkés-barna. A felületi repedések szélesebbek mint a többi repesztett mázas kerámia esetében, ezt az archaizáló, előkelő hatást fokozták a repedések színezésével, amely más kerámiák esetében a használati idő során alakulhatott ki. A színezett repedés a repesztés technológiájának biztosabb ismeretére, az udvari kerámiamesterek magasabb szintű tudására mutatott rá.
Ge Yao (kö jáo) Song kori kerámia, illetve a Celadon sorozat tagja
A Déli Song-dinasztiában, Longquan megyében élt két testvér, akik mindketten kerámiakészítők voltak. Az idősebb fivér kemencéjében készült edények a régi leírás szerint finom, törött mintájúak voltak, rendelkeztek vastagabb és vékonyabb repedésekkel, innen ered az “Aranyszál és vasdrót” stílus. A máz színe a celadon változó árnyalatai lehettek, de különösen szép a krémszínű. A nagyobb repedéseket sötétszürkére, a kisebbeket világosbarnára festették. Az edény felülete sima, zsíros fényű.
Longquan Yao (longtyüen jáo) – Song kori kerámia, illetve a Celadon sorozat tagja
A déli Song-kor jellegzetes kemencéje, amelyben fényes, vastag, üvegezett mázas, repesztett edényeket készítettek. A jellemzően zöld vagy kékeszöld mázat a helyi lelőhelyek fehéres, vagy halványszürke színű kőagyag alapanyagára viszik fel. A Longquan celadont már nagy mennyiségben gyártották és exportálták Ázsia más országaiba is, amelynek eredményeként kialakult a japán és koreai celadon. Az első kemencék Zhejiang tartomány Longquan városában létesültek, innen kapta a nevét a stílus is. A magas vas és titánium tartalmú agyag és máz magas hőfokon, erősen reduktív környezetben égetve zöldebb, kevésbé reduktív módon szürkésebb színt ad. Tipikus a nyomott mintás, agyagpép motívumokkal vagy rajzolatokkal díszített minta zöld mázzal.
Ding Yao (ting jáo)
A Tang-kor óta készített, majd a Song-korra kiteljesedett kerámia stílus, amely egyike az öt híres Song-kori kerámia fajtának. Hebei tartomány Ding prefektúrájában kezdték el készíteni, innen kapta a nevét. A stílusra jellemző, hogy a vékony, fehér agyagedények felületét nyomott vagy vésett mintákkal díszítik, majd azt áttetsző mázzal vonják be, amely nagyon magas hőfokon ( 1300-1340 C°), oxidációs égetéssel kiégetve faragott elefántcsontszerű megjelenést eredményez. A szájperemet égetés után réz, bronz, vagy más fémmel vonták be. Ez a rejtett, felületi vésés az agyagtesten, a dombornyomott díszítések, virágminták és növényi motívumok, fehér mázzal bevonva és kiégetve még plasztikusabbnak és fényűzőbbnek hatnak. Ez az anhua díszítés, amely egyik ismertetőjegye a ding yao tárgyaknak.
Yue Yao (jüe jáo)
Korai üveges mázú celadonok amelyeket a régi Yue királyság (Keleti-Han kor) területén (ma É-K Zhejiang tart.) kezdtek készíteni szürke kőagyag alapon nagyon vékony olivazöld hamu mázzal. Az évszázadok során a forma csiszolódott, egyre vékonyabb és kidolgozottabb edények készültek. A Tang-korra már nagyon népszerű lett ez a stílus, amely a Song-kori celadonok ősének tekinthető, és a legkorábbi celadon típus a 3. századból. Gyakoriak az állati és növényi ornamentikák, szoborszerű edényrészek (csirkefej korsó), vésett és nyomott minták, amelyeket papírvékony zöldes máz fed. Könnyű összekeverni a Yaozhou Yao kerámiákkal, de ez egyszerűbb és sokkal ősibb benyomást kelt.
Jizhou Yao (tyidzsou jáo)
A régi Jizhou megye (Jiangxi tartomány, jelenleg Ji’an megye) területén, a Tang-korban létesült kemencék, amelyek gazdagon diszített kerámiákat állítottak elő. Fekete alapon figurális díszítés és kidolgozott motívumok jellemzik, amelyek a Jian Yao fekete mázas kerámiáitól annyiban különböznek, hogy nem a fémvegyületek okozta absztrakt foltok jelennek meg rajta, hanem kivehető minták. Legjellemzőbbek a fekete és a szószbarna mázas kerámiák változatos dekorációs technikákkal: teknősbéka máz, falevél minta, és a hagyományos papírkivágás figurális díszítései.
Hutian Yao (hutien jáo)
Ezen a településen nagyon magas minőségű, papírvékony, de kékesen fénylő mázú kerámiákat készítettek. Az alapforma dombornyomott, vagy szoborszerű, anyagában mintás alaptest, amelyre áttetsző, kékesen fénylő (tó színű) mázat égettek rá. A szürke vagy fehér porcelánból készült szoborszerű agyagtest magas színvonalú kézműves munka, amelynek a máz árnyalatainak kékes fokozatai és csillogása jáde faragvány hatást kölcsönöz. Ebben a stílusban a faragás, rajzolat és szobrászat különösen lenyűgöző, a levelek, virágok, hullámok és felhők tele vannak élettel.
Yaozhou Yao (jáodzsou jáo)
Shaanxi taromány Tongchuan város Yaozhou kerületének celadon kemencéje. Szépen faragott vagy dombornyomott agyagok vékony, zöldes-oliva színű mázzal vannak lefedve, kiégetve. A díszítő vonalak élesek, a motívum pontos, jól kivehető, ahogy a máz összegyűlik egyes helyeken a zöld különböző tónusai fokozzák a jáde faragvány hatást.
Dehua Yao (döhuá jáo)
Fujian tartomány Dehua műhely fehér porcelánjait már a Song-korban készítették, virágkorát azonban a Qing-korra érte el. Fényes, fehér mázas, figurális tárgyak, nyomott díszítések, domborműves edények fehér mázzal a legjellemzőbb formái. Stílusában az elefántcsont faragványok nemes megjelenését idézi.
Jian Yao (tyien jáo) – Temmoku/Tianmu
A késői Tang-kor idején Fujian tartomány, Jianyang városában létesített kemence, amely a Song-dinasztia éveiben élte virágzó periódusát. Általános jellemzője a fényes-fekete, üvegszerű felület, a mázban kivált, jellegzetes foltokkal és fémes elszíneződésekkel, amelyeket a zománcban lévő különböző fém-oxidok váltottak ki. A Song korban a Jian kemencében kiégetett edényeket kizárólag a császári udvar használhatta. A teás edények legjellemzőbb stílusa volt, mivel a fekete jól harmonizált a Song-kori sütött, porított tea krémszínű habjával. Jellegzetessége a vastag, durva szemcsézettségű, fekete vagy szürkésfekete agyagra égetett helyi ércmáz, amely különös mintázatokat ad ki. Leggyakoribb minták: nyúlszőr, olajcsepp, fogolytoll, yaobian és teapor minta.
Shufu Yao (sufu jáo)
A Yuan-dinasztia Jingdezhen kemencéjében hozták létre ezt a stílust, amely szürkésfehér porcelánagyagra felvitt fehér máz kiégetésével adódik. Dekoratív, csavart ágakkal, virágokkal, felhőkkel, sárkány plasztikákkal díszített, tojásfehér színű, kékes fényű kerámiák. Kifinomult edények, amelyeket a Yuan-dinasztia hivatalnokai számára készítettek.
Cizhou Yao (cidzsou jáo)
Hebei tartomány Ci megyéjének kemencéjéből való edényekre jellemző stílus. A Song-kortól kezdve, a Ming, Yuan és Qing korban is alkalmazták. Leggyakoribb díszítési formája a fehér alapon fekete minta és figurák, a kemence kézművesei ötvözték a hagyományos festékfestési és kalligráfiai művészeti technikákat, és megalkották a fehér alapon fekete festékművészet stílusát. Bár népi kemencének számít, magas gyűjtői és használati értékkel rendelkezik.
Xing Yao (hszin jáo)
A Xing Hebei Xingtai város joghatósága alatt működő kemence volt a Taihang-hegység lábánál. Az Öt-dinasztia idején kezdte meg működését és a Tang-dinasztiában újult meg, majd vált híressé. Ebben az időben a Yue celadonok uralták az udvart és a piacot, ennek ellensúlyozása volt a tiszta fehér porcelán. A két kemence az „Északi Fehér és a Déli Zöld” néven vált ismertté. A Xing porcelánok megalapozták a fehér porcelán és a festett fehér porcelán térnyerését Kínában, és a későbbi Jingdezhen kemence rangját vetítették elő. Egyike a legkorábbi porcelánoknak, A Xing kemence fehér porcelánját elegáns formái, sima vonalai, tükörfényes fehér máz jellemzi. Lu Yu Tea klasszikusa szerint a “Xing porcelán ezüst, a Yue porcelán jade” vagy a “Xing porcelán hó” , a „ Yue porcelán jég”.
Yixing fazekasság (jiszing)
Yixingben a helyi lila agyagot (zisha) több ezer éve használják kerámiakészítésre. A Taihu tó partján fekvő Dingshu falu környéki hegyekben ércekben gazdag, változatos színű és tulajdonságú agyagkőzet található, így az égetőkemencék is ide települtek. A kezdetben főző és tárolóedények előállítására specializálódott Yixing-ben a 16. századtól kezdve (Ming-kor, Wanli-periódus), a szálas teák megjelenésével megkezdődött a teáskanna készítés, és az iparosság helyett a művészi színvonalú, finomabb kidolgozást igénylő kivitelezés került előtérbe. A helyi agyagok felhasználásával készült nagy szilárdságú, finom textúrájú, változatos formájú alkotások az esztétika és a funkció páratlan egységének jegyében jöttek létre és sokkal finomabbra főzik teáinkat. A kézzel felépített, szoborszerű szépségű, mázatlan agyagkannák fala egyrészt légáteresztő, másrészt kiváló hőtartó tulajdonságú.
Qinzhou Nixing fazekasság (tyindzsou, niszing)
Guangxi tartomány Nixing fazekassága több mint 1000 éves múltra tekint vissza, és ugyan nincs akkora jelentősége mint Yixingnek, az elmúlt években ez a fajta agyagedény ismét népszerűvé vált a gyűjtők és teafogyasztók körében. Guangxi autonóm régió, Qinzhou város különlegessége a helyi vörösagyag, amelyből egyedülálló minősége révén a kannakészítő mesterek csodálatos, bronz színű, fémes hatású, nagy szilárdságú teás eszközöket készítenek. A magas hőfokon kiégetett, kékes áttűnésű teáskannákat polírozással teszik még fényesebbé. A Nixing kerámia különleges tulajdonsága, hogy frissen tartja a tealeveleket és a teafőzet is hosszú ideig megőrzi az aromáját benne.
Jianshui fazekasság (tyiensui)
A Jianshui teáskanna Yunnan autonóm régió egyik kisvárosának közel 200 éves, sok generációs alkotása. Csakúgy mint Yixing esetében sokféle színben készül, a helyi agyaglelőhelyek sajátosságainak megfelelő ércek összetételétől függően. A korongozott edények polírozott felülete tükörfényesen csillog, mintha mázas lenne, tömör, mégis légáteresztő falai egyenletesen tartják a hőt és aromásra főzik a teát. Frissen tartó tulajdonságából fakadóan rengeteg teatartót, főzőedényt és vázát is készítenek itt, mivel a virágok sokáig élnek a vázákban, az ételek pedig hosszabb ideig frissek maradnak az edényekben. Jellemző díszítése a színes agyagból készült intarzia, amely úgy készül, hogy a díszítést bevésik az agyatestbe és eltérő színű agyaggal kitöltik a véseteket. Ezt követően eltávolítják a felesleges agyagot, polírozzák és kiégetik, amelynek eredménye egy figurákkal és kalligráfiával dekorált, tükörfényes felületű, kontrasztos, különösen elegáns, ódón hangulatú teáskanna,amelynek megkopogtatva fémes hangja van.
Rongchang, Anfu fazekasság (rongchang)
Az Anfu fazekasság a sichuani Chongqing városkörzet, Rongchang városának Anfu településén készül a 3. századi Han-dinasztia óta. A régi koroktól mostanáig folyamatosan készítettek edényeket a településen a köznép számára, amely mára állami szintű kulturális örökség rangot kapott. Az Anfu kerámia nagy hírnévnek örvend finom agyagáról, amely vékony mint a papír, kongó hangú, mint a harang, és fényes, mint a tükör. A Rongchang kerámia nyers agyag színű, letisztult formájú, népi motívumokkal díszített, egyszerű és elegáns érzetet adó edény.
Még nem végeztünk :), nagyon hosszú ez a cikk, fenntartom a változtatás jogát. Ha lesz időtök nézzétek meg ezt a filmet is az 1-4 részig:
Jó teázást kívánok csodás eszközökben 🙂
