※ Változások az elmúlt öt évben

Kínában az elmúlt öt év során a kungfu teázás mellett egy új esztétikai irányzat és gyakorlat is szárnyra kapott, összefüggésben a felsőbb osztályban élő, műveltebb kínaiak történelmi hagyományokra való visszatekintésével, továbbá a japán és tajvani teaszertartás visszahatásával.

A jelenleg elterjedt, teatálcán való többszöri felöntéses kungfu teaszertartás a Qing dinasztia (1636–1912) idején alakult ki, amely a szertartást előkelő porondra emelve a csészéket és teákat is különleges környezetbe, egy üreges tálcára helyezte. A teát bemutató személy sok esetben óriási területen, nagyvonalúan körbevéve gyönyörű eszközökkel, hatásfokozó kellékekkel és energiákat erősítő szobrocskákkal, színpadias mozdulatokkal, egyszerre több embernek készít teát. A tea és a szett többszöri átöblítésével keletkező nem kevés felesleges víz a tálca aljába csorog.

Meg kell mondanom, én nagyon szeretem ezt a módszert és itt a boltban élek is a lehetőséggel, hogy a forralóval felszerelt óriási tálcán egyszerre akár több teát is prezentálhatok a megfelelő eszközökben. Ez egyszerűen nálunk nem esztétikumról és fényűzésről szól, hanem szükséges és praktikus. Miss Wang asztala például ilyen és nem is lesz egyszerűbb 🙂

Kínai utazásaim során azonban több alkalommal találkoztam olyan teással, aki tálca nélkül, lényegesen kevesebb eszközzel, ám nem kevésbé elegánsan, egy asztalon végigfutó terítőn, kisebb tálba helyezett kannában vagy gaiwanban főzött teát. Ez a “SZÁRAZ ÖNTÉS”, vagy GANPAO TEÁZÁS. Az asztalon minden esetben volt virág, a hangsúly pedig a fényűző sokféleségről a belső harmóniára, természetes könnyedségre, természetszeretetre, illetve magára a teára összpontosult. Néhány kíváncsi kérdés után kiderült, hogy az eszközök régi japán vagy tajvani gyűjteményekből származnak és egyszerűségük ellenére iszonyú drágák. Nem értettem, mit keresnek a japán alátétek és tajvani eszközök Kínában, de maga a teaceremónia kifinomult és lenyűgözően bensőséges volt.

Ez itt egy elegáns teabolt Hangzhouban, tehát Kína területén. Látjátok hogy a yixingi kanna mellett nincs teatálca, a csészék antik japán alátéteken sorakoznak.

 

※ Kultúrtörténeti hatások a térségben

Induljunk ki ebből az ábrából, amelyen nagyjából felvázoltam a térség kulturális értelemben is meghatározó politikai mozzanatait, a részletesebb kifejtést alatta találjátok. Mivel a régióban Kína, Tajvan és Japán a sorozatos megszállások kapcsán nemcsak politikailag de kulturálisan is hatottak egymásra, ez a kölcsönös befolyás a teakultúrában is tetten érhető. Egyrészt a tajvani teaszertartásra egyaránt hatott a japán és kínai ceremónia, másrészt a modern kínai gazdaságban megjelent gazdagabb réteg a kommunizmus előtti hagyományok felélesztése és a régi kultúra megőrzése okán felismerte Japán és Tajvan hagyományőrző szerepét.

+) A Tang-korban (618-907) Kína volt Kelet-Ázsia központja és élénk kereskedelmi kapcsolatot ápolt a környékbeli államokkal. Ennek eredményeképpen Kínát elérte Indiából a buddhizmus, a buddhista szerzetesek és kínai kereskedőhajók pedig a kínai kultúra vívmányait közvetítették Japán, Korea és Délkelet Ázsia felé. Ezzel a tang-kori kínai teakultúra elérte Japánt.

+) Később a Ming-kor (1368–1644) kormányzatának nagy szerepe volt az ókori klasszikus kínai kultúra újraélesztésében és egy széles körű, művelt, írástudó réteg képzésének kialakításában, amely a császári hivatalnokrendszer gerincét képezte. A teázás elsősorban az arisztokrata írástudó réteg körében terjedt el, teatálcát még nem használtak, gaiwanban, vagy kannában felöntötték a teát és csészékből fogyasztották.

+) A Ming-kornak végső soron a mandzsu (észak-keleti nomád nép) hódítás vetett véget, akikkel a kínaiak egy része szövetségre lépett, míg a Ming szimpatizáns kínai erők egy része Tajvanra hajózott. Tajvan addig nem volt része a kínai birodalomnak, az áttelepült kínaiak a holland kereskedők elűzése után 1683-ig védték Tajvant a mandzsuk ellen. Tehát Tajvanra első körben a ming kori szertartás került át, tálca nélkül.

+) A szárazföldi ázsiai területeken a kínai elit, a hivatalnoki értelmiségi réteg és a mandzsu hódítók között egyezség született, amely a Qing dinasztia (1636–1912) idején óriási gazdasági erősödéshez és jóléthez vezetett. A mandzsuk felhagytak a nomád szokásokkal, megtanultak kínaiul, sőt, a kínai kultúra bőkezű támogatóivá váltak. Megjelent a teatálca és széles körben elterjedtek a teaszobrocskák. A Qing dinasztia 1683-ban elfoglalta Tajvant, így Tajvanra is átkerültek az új eszközök.
+) A XIX. századra a nyugati hatalmak technikai fejlettsége az ipari forradalom következtében meghaladta Kína fejlettségét, és mint gazdasági, katonai és politikai erő jelentek meg a térségben. Ez a folyamat végső soron a Qing dinasztia gyengüléséhez és a császárság végéhez vezetett, miközben az 1894-95-ös első kínai–japán háború elvesztésével 1895-ben Tajvan Japán részévé vált, így a japán teaszertartás eszközei az agresszív kulturális befolyás hatására szintén elterjedtek a szigeten.
+) A XIX század végére új, főleg művelt értelmiségiekből és diákokból álló reformpárti, radikális forradalmi erő bontakozott ki, amely a Qing dinasztia megbuktatását és a demokratikus rendre való áttérést tűzte ki célul. Az általuk szervezett 1911-es wuchangi felkelés a császárság bukásához vezetett, 1912-ben kikiáltották a Kínai Köztársaságot.
+) A második kínai–japán háború során 1931-ben Japán megszállta Mandzsúria területét, illetve a teljes keleti partot, a bőséges nyersanyag utánpótlás és harmincmilliós piac elérése érdekében. A Japán agresszió részint kulturális formát öltött, így hatott a teázási szokásokra is.
+) A Második Világháború után 1945-ben, Japán kapitulációjával a Kínai Köztársaság vette át a hatalmat a Tajvan fölött is. A kommunisták előretörését követően a reformpárti demokrata erő a kínai polgárháborúban megbukott, a kommunisták vezetésével megalakult a Kínai Népköztársaság. A Kínai Köztársaság politikai hívei Kína aranytartalékával és kétmillió emberrel Tajvanra menekültek.

※ Kungfu teázás után teaművészet
A változás Tajvanon kezdődött, ahol a hetvenes években még szintén elsősorban a hagyományos kungfu teázást gyakorolták. A gazdasági fellendülés a szabadidő tartalmasabb eltöltését és a művészeti élet felvirágzását vonta maga után. A teázás már nem csak napi rutin volt, de bizonyos körökben divattá vált és elkezdték tanulmányozni a régi írásokat. A 80-as évek közepén a teaházak és teaklubok megalakították az Art of Tea egyesületet, amely tovább motiválta a teafogyasztókat, teatermesztőket és kerámiaművészeket a további tanulásban és felfedezésben. Az egyesület és a híresebb teaházak találkozókat és versenyeket szerveztek, ahol a teások bemutatták eszközeiket, koncepcióikat és tapasztalatot cserélhettek. A kézművesipar egyedi textíliákkal, üvegekkel, kerámiákkal, fa és bambusz eszközökkel támogatta a progresszív fellendülést.

A SZÁRAZ ÖNTÉS vagy GANPAO teázás először Tajvanon lett népszerű a 90-es években. A szertartás során elengedhetetlen a kendő használata, hogy az esetleges vízcseppeket felitassuk az asztalról. A felesleges vizet nem teatálcába, hanem egy kerámia vizes edénybe öntjük. A környezet sokszor letisztult, kevésbé díszes és fényűző, a mozdulatok egyszerűbbek, de pontosabbak. A száraz öntés Tajvanról szép lassan begyűrűzött a szárazföldre és megjelent a kínai teaházakban, teakereskedésekben.

A szárazföldi kínaiak a régi kínai birodalom kulturális gyökereit keresve Tajvanban előszeretettel vették át az új szokást, mely végső soron valóban a ming-kori teakultúrából származtatható. Ugyanezen okból a japán eszközökben a tang-kori tárgyakat és a kínai kultúra kommunista diktatúrát túlélt elemeit keresik. Mivel a Ming időszak alatt még nem volt teatálca és a “SZÁRAZ ÖNTÉS” még a mandzsu megszállás (Qing-kor) előtti időkből való, a hagyománykereső kínaiak a GANPAO TEÁZÁSSAL visszanyúltak a gyökerekhez, egy műveltebb, dicsőbb civilizációs szakaszhoz.

A kialakuló új teaművészetben kevesebb az állandó elem, így nagyobb kreativitást igényel az egymástól akár nagyon különböző eszközök összeválogatása és elrendezése, egyben nagyobb szabadságot is ad. Ettől minden teázás egyedi hangulatúvá és különlegessé válik. Megfigyelhető, hogy általában egy hangsúlyos elem a van a szettben, amelyet a többi eszköz egyszerű eleganciája kiemel. Az anyagok ugyan lehetnek többfélék, textil, kerámia, üveg, fa, bambusz, agyag, porcelán és kő, de nem konfrontálódnak egymással, hanem van valami közös dimenzió, ami harmóniát teremt.

Az új elrendezésben megfigyelhető a japán zen filozófia hatása is, amennyiben az eszközkészlet letisztultabb, nincsenek benne felesleges díszek, amelyek akadályoznák a szellem és lélek útjait, a teaszertartásban való elmélyülést. Míg a teakészítés eddig rutinfeladat, vagy szertartásos bemutató volt, kialakult egy új stílus, amely csendesebb, tudatosabb és koncentráltabb. Eddig a teás eszközök célja az örömérzet fokozása volt amit az ember teakészítés közben átélt, fontos volt, hogy kiemeljék az egyes teafajták aroma, íz és illatbeli szépségét, színét, hangulatát, karakterét, erejét.

Ám a teaművészetben nem elég felvonultatni a legjobb teákat és a legszebb eszközöket, meg kell érteni a teakészítő és a vendég szerepét a folyamatban, és törekedni kell a humán oldal erősítésére a funkció és esztétikum teljes egysége mellett. A teát bemutató személy figyelme nem kizárólag saját kreativitásának kiteljesítése irányába mutasson, hanem a vendégek számára is gyönyörködtető, inspiráló, mindemellett kényelmes és megnyugtató környezetet kell teremtsen.

※ Nem kell választani, egyik sem jobb a másik stílusnál, csak más
Aki eddig a kungfu tálcára esküdött nehogy megváljon tőle 🙂 Egyszerűen csak szerettem volna megmutatni nektek, hogy a teaszertartás is változik, és ugyanúgy új irányzatok jelennek meg, mint bármi másban. Inkább élvezzük a sokféleséget, ezért szeretném még bemutatni Miss Wang húgának asztalát, ahol szintén egyesülni látszik a két szemlélet. A teatálca ugyanis sokkal praktikusabb mint a törölgetés, úgyhogy én egyelőre ennél maradok, és ha kell a teatálat a tálcára helyezem.

Ez pedig egy bátorító kép a B. Máté asztaláról, ahol az eddigi teaszent is helyet kapott az egyszerűbb elrendezésben. Szóval lehet elvenni és hozzátenni, de a levegő és a természet nem maradhat ki a teázásból.

Szöveg: Flying Bird Tea House, képek: FBTH, Máté, Erabu Tea