A kínai Yixing város köré épült agyagbányászathoz és kerámiaművességhez hasonlóan közel 200 éve Tajvanon is létrejött a fazekasság és művészi igényű agyagedény készítés központja. Az ország északi részén, Taipei közelében fekvő Yingge (Íngkö) település kerámiaipara egy Guangdong-ból (Kína, Kanton tartomány) származó fazekasmester, Wu An letelepedésével kezdődött. Wu An megvizsgálva a környék adottságait úgy találta, hogy a magas vastartalmú üledékes kőzetekből kiváló minőségű cserépedényt készíthet, amelyek kiégetéséhez a gazdag erdőségek és bőséges szén-lerakódások kiapadhatatlan energiaforrást biztosítanak. Egyre több kézműves érkezett a térségbe, így mostanra közel 800 család foglalkozik az iparművészet egyik legősibb válfajával. A legnagyobb múltú manufaktúrák a régi kerámia utca körül találhatók, amely mostanra egyfajta turista látványossággá vált.
A különböző kínai törzsek a dinasztiák hatalomváltásakor és belháborúk idején több hullámban nyomultak be Tajvanra, először a Ming- (1368–1662), majd a Qing- (1636–1912) korban, végül a kommunizmus erősödésével. A szigetország más pontjain is létesítettek égetőkemencéket, így Taitung, Nantou és Miaoli tartományokban, de az Yingge (Íngkö) kézművesség lett a leghíresebb. A hagyományos égetőkemence agyagtéglából rakott, 20-30 m. hosszú, kígyó formájú testébe ( Kígyó Kemence ) helyezték az edényeket, amelyet fával és szénnel, viszonylag lassan fűtöttek fel akár 1300 – 1400 °C-ra is.
A különböző fa- és bambuszféleségek fűtési jellemzőinek függvényében tudták változtatni az égetés ütemét és hőfokát, amellyel a kívánt esztétikai és funkcionális hatást befolyásolták. A kemence oldalában lévő réseken keresztül rakták be a száraz kerámiát, majd az égő fahasábokat, végül hamuval betömték a réseket. Maga az égetés több órán keresztül, akár egy-két napig is eltartott.
Ekkorra már a Guangdongból, Fujianből és Zhejiangből Tajvanra áttelepült Hakka népcsoport (a Sárga folyó környékéről származó, Dél-Kínában letelepedett törzs) meghonosította a szigeten a teanövényt és elterjesztette a teakultúrát. Ennek megfelelően a kialakuló kézművesipar nemcsak lakberendezési cikkeket, szobrokat, tálakat és vázákat, hanem művészi színvonalú teás eszközöket is előállított. Tajvanon azonban a kantoni eredet és a japán hatás miatt nem a yixingi készítési mód, hanem a korongozásos kialakítás terjedt el. A kanna belsejében megfigyelhető a korongozás nyoma, míg a külsejét tökéletesen simára és fényesre polírozzák. A tajvani kannák legjellemzőbb tulajdonsága, hogy vékony falú, kecses, ennek ellenére rendkívül szilárd, szinte fémes keménységű kannák. A yixingi kannákhoz képest sokkal vékonyabbak, alapkategóriájukban is pontosabb kidolgozásúak és kiváló teafőzési tulajdonsággal bírnak.
A tajvani bányákból származó lila agyag nem azonos a yixingi lila agyaggal, ezért maga a kanna nehezebb, felülete kevésbé porózus, de vékonyabb falvastagsága ellenére is sokkal keményebb, ellenállóbb. A kannák színe hasonló a yixingi kannákhoz, a különböző agyagok keverésével, illetve színezőanyag hozzáadásával állítják elő. Mivel a tajvani kannaművesség kevésbé bürokratikus és rangsorolt rendszerű, jóval fiatalabb, de állandóan fejlődő műfaj, a kannák ára a minőségükhöz képest viszonylag alacsony. A tökéletesen letisztult, egyszerű, egzakt formákhoz és precíz kidolgozáshoz kiváló főzési jellemzők járulnak. A hagyományos tajvani precizitásnak és technikai tudásnak köszönhetően az ugyanilyen árkategóriájú kínai kannáknál sokkal pontosabb kialakítású, elegánsabb és magasabb használati értékű edények. A tetejük tökéletesen passzol, a szűrő részük a japán eszközök hatására méretükben nagyobbak de apróbb lyukacsosak, egyenletes és gyors kifolyást tesznek lehetővé. Tervezésében és formai kidolgozásában tökéletes kiöntésű, jó fogású, ergonomikus kannák, fülük és csőrük egyedi, egyenes vonalvezetésű.
A kézi készítésű tajvani kannák füle és fedele pecséttel van ellátva, alján a művész írásos kézjegyének karcolata, illetve a készítés éve látható. A dátumozást a 12 állatövhöz csatlakozó 5 elem rendszeréből számított hatvanéves naptári ciklus szerint jelenítik meg, ezért a dátumokat külön le kell fordítanunk az általunk használt évszámokra.
Tajvanon minden agyagot forgalomba hozatal előtt tesztelnek, hogy nehézfémektől és egyéb szennyeződésektől mentesek-e, mivel kizárólag ilyen agyagok juthatnak el a kézművesekhez további feldolgozásra. Anyagukat illetően a kannák alapvetően Tajvanon bányászott agyagokból, jellemzően azok keverésével készülnek. Az agyagokat olyan módon keverik és tesztelik, hogy az eredmény a teáskanna teljesítményére, hőtartására és a tea ízére a legjobb hatással legyen. Miután a sziget ökológiailag és geológiailag rendkívül változatos vulkanikus hegyvidék, tisztességes feltételezésnek tűnik, hogy a táj számos különböző talaj- és agyagprofil lelőhelye, ennek megfelelően a tajvani kerámiák is rendkívül változatosak.
Íme a legutóbb beszerzett tajvani kannák egy része, űrtartalmuk 80-160 ml, tehát kisebb méretű, 1-2 személyes kannákról van szó. A boltban megtaláljátok.
Reméljük hasznosak lehettünk. Jó teázást 🙂
