Modern, hamumázas fehér porcelánok

A teázás leggyakrabban otthonunkban, vagy barátainknál zajlik, teás eszközeink és dekorációs tárgyaink személyiségünket és egyéni ízlésünket tükrözik. A teakészítés során használt eszközök másodlagos funkciója, hogy látványuk segítségével még inkább egy dologra összpontosul a résztvevők figyelme, hangulatuk, érzéseik közös mederben folynak. Ezért is fontos, hogy tetszetős tárgyaink hagyományával és stílusával tisztában legyünk, amelyek megértése és közvetítése örömmel tölti el a tulajdonost és a teázó társaságot is.

hamumázas fehér porcelán

Első üveges fényű mázak

A Shang (ie. 16-11 század) és a Zhou (ie. 11-3 század) korban az emberek véletlenül felfedezték, hogy szabad tüzes kerámiák esetében a kemencében elégett faanyagból visszahulló hamu üvegszerű felületet képezhet az edényeken. Azt is megfigyelték, hogy az így keletkező felületek könnyen tisztíthatók, vízhatlanok és sokkal hosszabb élettartamúak. Tehát a kemencében lehulló vegetációs hamu volt az első természetes máz, amelyet később ennek tudatos használata követett. A megégetett növények összegyűjtött hamuját vízzel keverve növényi habarcsot képeztek, amelyet kézzel az edényekre kentek és kemencében kiégették. Ez volt az ősi máz, egy üvegszerűen fényes, önmagában színtelen felület a kiégetett agyagon, amelyet későbbi korokban fém-oxidokkal keverve színeztek és agyaggal keverve vastagítottak, rétegeltek.

ókori üveges máz

Az első jingdezheni porcelánok

A kínai porcelán létrejötte évszázadok kísérletezésének eredménye, amely során a Tang kortól (7-9 század) stabilizálódott a technológia, majd a Ming korban ( 14-17 század) Jingdezhen körül összpontosult a gyártás. Az edénytestet magas kaolin tartalmú, finomszemcsés porcelán kőzetből korongozták vagy öntötték, egy olyan fehér színű agyagásványból, amely szilárdsága mellett rugalmasan formázható, és vékony, mégis ellenálló felületű edény készítésére volt alkalmas. A régi technológia szerint a korongozott tárgyakat megszárították, majd mázkő por és víz keverékébe mártották. A mázkő szintén a környékbeli hegyekből származott, magas kvarc, és csillám tartalmú kőzetként feldolgozva és kiégetve üvegszerű, teljesen áttetsző réteget képezett a tárgyak felületén.

Modern hamumázas porcelánok (草木灰釉 – caomuhui you)

Pár éve Jingdezhen-ben figyeltem fel a régi fehér porcelánokhoz hasonló stílusra, amelyből akkor öt csészét sikerült vásárolnom. Néhány hónapja újra feltűnt a készítő, és megint megtetszett a törtfehér színű, szürkés máz a fehér agyagon. Számomra ez a stílus sokkal kedvesebb a napjainkban megszokott hófehér csészéknél és gaiwanoknál, és úgy érzem kevesebb csillogással a formát is jobban kiadja. A máz úgy készül, hogy az elhalt növényi részek elégetésével nyert hamuból szita segítségével eltávolítják a maradék növényi rostokat, esetleg tovább őrlik kisebb szemcsékre, hogy a kiégetett felület teljesen sima legyen.

a régi technika

Ezt a hamut keverik különböző arányban mázkő porhoz és vízhez, majd viszik fel a fehér porcelán testre. Az eredmény pedig ilyen gyönyörű lesz:

törtfehér mázas tök formájú kanna

Összehasonlítva a magas fényű fehér porcelán csészét a hamumázas porcelánnal láthatjuk, hogy utóbbi színében törtebb, felülete puhább tapintású, kevésbé tükröződik és sokkal természetesebb, spontánabb hatást kelt. Jó érzés belegondolni, hogy az elhalt fű és ágak új életre kelnek a teázóasztalon, és akár a használt tealevelek elégetésével nyert hamu is visszakerülhet hozzánk egy gyönyörű edény felületén. Hamarosan kínálatunkban is megtalálhatók lesznek a hamumázas fehérek 🙂

Kitűzés a Pinteresten

Cart Item Removed. Undo
  • No products in the cart.