Szemkápráztató, koncentrikus minták

A tianmu (égi szem, japánul tenmoku) a kínai fekete mázas kerámiák (jianyao) egyik alkalmazása, amely a celadonnal (zöldeskék porcelánok) együtt tűnt fel, de fénykorát a Song korra (960-1279) érte el. Ahogy a zöldeskék mázat a jáde fényessége ihlette, a fekete mázat a lakk bútorok előkelő hangulata hívta életre. Bár a tianmu csészék nem a látványukról kapták az égi szem nevet, a koncentrikus mintázat és a színes sávok mégis úgy hatnak, mintha különböző állatok látószerveiről készült makrofotókat néznénk. A szemkápráztató látvány oka, hogy a sötét mázba kevert fémvegyületek kiégetés során a csésze közepe felé elfolyva, minden esetben egyedi, cseppes és sávos mintázatot rajzolnak ki a felületen. A tianmu jellemzően széles szájjal és keskeny fenékkel készült, tölcsér alakú, méltóságteljes formájú, egyszerű és vastag csésze. Hagyományos eleganciáját a lakkfekete mázban finoman fénylő, selyemszövet hatású, elbűvölő mintázat adja. 

Elmerülve a teázásban a különleges csészéket kezünkben tartva, élvezzük a kavargó minták és a tea együttes hatását. A tianmut a celadonnal együtt a híres Song kori (960-1279) kerámia stílusok közé soroljuk, mert ugyan a Tang korban (618-907) jelent meg először csésze formában, de a Song császárok ideje alatt élte fénykorát. Honnan ered a tenmoku japán elnevezés? 1406-ban Yongle kínai császár tianmu csészéket ajándékozott Ashikaga Yoshimitsu shógunnak, amely megalapozta a tenmoku rangját a japán teakultúrában is. A Kínából származó régi tianmu porcelán teáscsészéket Japánban ma is nemzeti kincsként őrzik, ezért a tianmu vagy tenmoku kerámiát a két ország közös kultúrális örökségének tekintjük. Tehát ami Kínában tianmu vagy jianyao kerámia, az Japánban a tenmoku csésze.

https://www.chinadaily.com.cn/culture/art/2016-09/20/content_26839451.htm

A Jianyao fekete kerámia felemelkedése

A Jianyang kemence (Jianyang Yao, Jian’an yao, Jianyao) Fujian tartomány Jianyang megyéjének Shuiji városában található. Az első kemence a Tang korban épült és celadon égetésére használták, később a Song korban a fekete mázról vált híressé és elsősorban a császári udvar számára készítettek fényesfekete kerámiákat. A fő termékek a teáscsészék voltak, ezért a Jianzhant (Jian csésze) tekintjük az első olyan stílusnak, amely a teaművészetet szolgálta ki és szolgálja ki napjainkban is.

A fekete alapon fénylő mintás Jianzhan akkor kapta a Tianmu (天目, “Az Ég szeme/Égi szem” japánul: Tenmoku) nevet, amikor a Kínába látogató japán szerzetesek a fujiani Tianmu buddhista templomban megismerkedtek a Song kori teaszertartással, és a porrá őrölt, bambuszecsettel kikevert szürkésfehér habteát sötét színű, kristályos rajzolatoktól ékes, kivételesen szép csészékben szolgálták fel nekik. A csészék egyedisége abban állt, hogy a fényesfekete edények felületén különféle vasban gazdag vegyületek segítségével mesés mintázatokat hoztak létre. 

A Song kori teaszertartás szerint a vízzel habosra kevert porított préselt tea a sötét háttérrel szép kontrasztot alkotott, a tea elfogyasztása közben pedig elragadó, koncentrikus mintázatok bontakoztak ki a csésze sötét felszínén. A hazatérő japán szerzetesek további csészéket és eszközöket vittek magukkal, sőt magát a cserjét is, amely megalapozta a japán matcha szertartást és felvirágoztatta a tenmoku kerámiakészítést a szigetországban. 1335-ben elkészült az első japán temmoku csésze, majd alapvetően két stílus vált népszerűvé a Yuteki (olajcsepp minta) és a Yohen ()

A Song korban a porított tea készítésére a hivatalnokok körében is népszerűvé vált a Jianzhan használata, széles körű elterjedése a korszak teaversenyeinek és a teaszertartás elterjedésének volt köszönhető. Később a Ming kori Kínában fokozatosan háttérbe szorult a tianmu stílus, mert a Ming-Dinasztia császárai a préselt tea helyett leveles teaként kezdték beszedni az adót, és a Song kori teaszertartás eszközeit a jingdezheni porcelán készletek és a Yixing kannák váltották fel. Japán a portea habosításának tradícióját megőrízte és tovább ápolta, így a tianmu 21.századi divatja Kínában a japán és tajvani kultúrális visszahatásnak köszönhető.

A föld és tűz ötvözetének művészete

A nagyon magas hőfokú kiégetés és hűtés során csak az elsőrangú tudás  biztosítja a formai tökéletességet és a kívánt rajzolatokat. Ezért a kínai kerámiaművészetben úgy tartják, a Jianzhan a tűz és a föld küzdelmes összeolvadásának művészete, és a pontatlan, túlfolyt, vagy nem szép rajzolatú csészéket megsemmisítik.

A csésze agyagteste lehet öntött, vagy kézi formázású. Jó jel a csésze alján a csiga rajzolat, véset, vagy pecsét, ami azt mutatja, hogy a csésze kézzel készült és ennek megfelelően a mázat is nagyobb gonddal vitték föl rá. A kerámia alap kiszárítását követően a kívánt szín- és formahatásnak megelelően keverik ki a mázat és viszik fel az agyagra. A tianmu máz egy magas vastartalmú, mészkő alapú, sűrűn folyó, mézszerű viszkozitású máz, amely magas hőfokon égetve lassan elfolyva a felületen, fokozatosan  szilárdul meg, majd lehűlve kristályosodik. Ennek köszönhetők az egyenletesen lecsorgó részek, a máz vékonysága a csésze tetején és vastagodása a lábazat  irányába haladva. A vastag, durva szemcsézettségű, fekete vagy szürkésfekete agyagra égetett helyi ércmáz a sötét alapon különös, elfolyó mintázatokat ad ki. A kívül-belül mázazott csészék alja és lábazata mázatlan, sötétszürke agyag.

Híres mesterek saját mázakat dolgoztak ki, növelve alkotásaik egyediségét és értékét. A kiégetést követően a kész alkotásoknak tükrözniük kell a tianmu stílus alapvető jellemzőit. Az absztrakt hatású, mégis ritmusos rajzolat esztétikai követelmény, a színek és mintázat együttes látványa a csésze belseje felé irányítja a figyelmet. 

Kavargó foltok, pszichedelikus hatás

A világ gyűjtői szín, mintázat és származási hely szerinti besorolásban jellemzik az egyes darabokat: csillagfény tenmoku, nyúlszőr tenmoku, olajcsepp tenmoku, vörös olajcsepp tenmoku, hamu tenmoku, sólyom tenmoku, fogolytoll tenmoku, tyúk tenmoku, henan tenmoku, tuhao tenmoku, kirgizisztáni állami tenmoku, shandong tenmoku, shanxi tenmoku, konoha tenmoku, seto tenmoku, miao templomi tenmoku, stb. A mintázatokon kívül a fém kiválása a feketében lehet aranyosan, ezüstösen és kékesen csillogó, ezeket arany, ezüst, vagy kék csészének hívjuk.

Az eredeti tianmu stílus a későbbi korokban más színekkel és mintákkal is gazdagodott, és mára több színváltozatra és motívumra is láthatunk példát. Tágabb értelemben minden csészét tenmokunak hívhatunk, amelyben a lecsorgó máz magas hőfokon kiégetve változatos színű, foltos vagy sávos rajzolatú, koncentrikus elrendezésű, absztrakt mintát ad ki.

A legismertebb, leggyakoribb rajzolatok

Nyúlszőr tenmoku

鹧鸪斑 Zheguban – Fogoly toll tenmoku

Fogoly toll

茶叶末 Chaye Mo – Teapor máz – barnás

A tenmoku vagy tianmu teáscsészéknek mára mind a tradícionális japán, mind a kínai teaszertartásban hagyományőrző szerepe van és visszenyerték régi rangjukat. A korábbi forma Kínában és Tajvanon a Gongfu teázáshoz igazodva kisebb lett, Japánban a Chawan mérete nem változott. A ránézésre elegáns és fényűző csészék belseje viszonylag mély, testük vastag és nehéz, ami elősegíti a tealeves hőmegőrzését. A teaház gyűjeménye folyamatosan bővül egyszerűbb és mesterdarabokkal :), érdemes benézni.

Köszönjük a figyelmet, jó teákat mindenkinek 🙂
Találtok tianmu csészéket az első és harmadik oldalon itt, illetve többet a boltban: https://flyingbirdteahouse.hu/termekkategoria/teakellekek/teas-csesze/