A teknőcuszonytól a jáde pillérekig

A yixing kanna talapzatának szerepe funkcionális, ergonómiai és esztétikai szempontból egyaránt jelentős. Kialakítása alapvetően befolyásolja a kanna stabilitását, szerepe meghatározó lehet a kanna hőháztartásának alakulásában, kedvező hatást gyakorolhat a kanna kezelésére, látványosan módosíthatja annak megjelenését, egyes, speciális lábtípusok pedig a földi létszférából egyenesen a rituális eszközök közé emelik kannánkat.

A kanna anatómia cikksorozat hetedik részében a talapzat szerepét, kialakítását vizsgáljuk meg, megnézzük milyen hatást gyakorol a kanna formai megjelenésére és használati módjára  Mindeközben rövid betekintést nyerhetünk a kannakészítés technológiai fejlődésébe is.

Tradíció és modernitás

Az első agyakkanák megjelenését követően a kannakészítés technológiája hamar fejlődésnek indult a Huanglongshan lábánál, Yixingben és Dingshuban. Kezdetben a kannák testét az ősi technikát követve egy agyagdarabból formázták de alig pár évtized múlva a keramikusok mesterségbéli tudásának köszönhetően már agyaglapokat kezdtek használni. Megjelentek és csakhamar hagyományossá váltak a sablon segítségével, de szintén kézzel formázott kannák (a sablon kialakítása, valamint a kanna összeépítése ugyancsak magas technikai tudást igényel). Jelentős újításra valószínűsíthetően a Wanli periódusban (1572-1620) került sor. A hagyományos stílusban, kézzel készült yixing kannák ma is e technológia alapján készülnek.  

A hagyományos módszer során egy fa sulykolóval vékonyra lapított agyaglapokat használnak a test fő részeinek kialakításához. A test megformáláshoz palástot készítenek, míg a talapzat, a száj és a fedél kialakításához kör alakú lapokat és keskeny szalagokat alakítanak ki hasonló módszerrel. A nyakat és fület agyaghengerekből formázzák meg. A kanna testét adó palást deformálódásának elkerülése érdekében vagy sablont, vagy dupla fed, illetve fenéklapot használnak. A beillesztett lapok felesleges részeit a munkafolyamat előrehaladásával kivágják. A kannatesthez illesztve megőrzött magas perem felhasználásával alakítják ki a száj, illetve a talp káváját. 

A Wanli periódus óta természetesen a különféle munkafolyamatok és eljárások számos területen fejlődtek. A kanna minősége szempontjából kiemelendő az alapanyag előállításának és az égetés technológiájának modernizációja. Emellett jelentősen fejlődött a kannakészítés eszközarzenálja is, főként a sablonok, valamint a finom szegletek és apró részletek kialakításához használt profilozó szerszámok lettek egyre precízebbek. Mindazonáltal a yixing kanna megmunkálása máig megőrizte archaikus vonásait. Ennek köszönhetően a tradíciók és a modernitás különleges ötvözetét mutatja számunkra ma is. 

Kősziklára építve – a talapzat, illetve a lábak egy síkban helyezkedjenek el

Kialakítása szerint három talapzat típust határozhatunk meg: a fenéklapból kialakított talapzatot, a peremes talapzatot, illetve a lábakkal ellátottat. Ezen belül a forma, a méret, valamint a lábak számát tekintve is számos különböző altípus létezik.

A kanna alapesetben a fenéklapon nyugszik. A peremes talapzatot egy szalagszerűen körbefutó köríves, vagy szögletes, esetenként megszakított, általában négy, hat, nyolc részből álló, peremen alkotja. A perem leggyakrabban az oldalfal síkjához illeszkedik, domború kannatest esetében a fenéklap illesztésének vonalán helyezik el. A lábakon álló kanna esetében a fenéklapon elhelyezett három, vagy négy elkülönülő láb biztosítja a kannatest alátámasztását.

A jól kialakított talapzat ismérve, hogy a kanna sík felületre helyezve nem billeg, azaz a fenéklap, a perem, vagy a lábak ahhoz hézagmentesen illeszkednek. Emellett a talapzat helyes kialakításából adódóan a szájperem és a kanna alatti egyenes felület síkja párhuzamos. A pontos illeszkedés létrehozása kihívás lehet olyan agyagok esetében, amely az égetés során nagyobb mértékben zsugorodnak (a zisha agyag zsugorodása 12-25% közötti típustól függően). A lábbal ellátott talapzatok esetében ezért azokat már az előszárítást követően de még az égetés megelőzően kézzel síkba csiszolják. Az igényes megformálás során a talapzat belső részét, a lábak fenéklaphoz illesztett részét ívesre alakítják, külső éleit letörik.

A lapos, széles talapzat előnye a stabilitás. Az elkeskenyedő, kúpos lábakkal rendelkező kanna viszont széleskörűen használható, magassága folytán számomra ergonomikusabb is. Amennyiben rácsos teatálcát használunk, válasszuk az első típust, vagy utóbbihoz kiegészítően szerezzünk be egy alátétet. Egyenetlen, természetes felületeken, a szabad ég alatt teázva a lábas kannák tartogatnak számunkra szívmelengető meglepetéseket. 

A yixing agyag ásványi összetételének köszönhetően a vastagra hagyott talapzat rendkívül ellenálló, a megkímélt kanna szinte halhatatlan. Ezen tulajdonságai, és tulajdonságaiból adódó értéke miatt a yixing agyagkannához szépirodalmi művekben, filozófiai munkákban társított metaforák között megjelennek a nemesfémek és a nemes kövek is, például az arany, vagy a jáde. Mindenesetre, a kanna talapzata a leginkább igénybe vett felület, ezért nem árt vigyázni rá, hogy az elkövetkező generációkat is kiszolgálhassa.

Talapzat és hőháztartás

A kanna talapzata kialakításától függően fűtő, illetve hűtő hatást gyakorolhat a kanna hőháztartására. A témát már tárgyaltuk a kannatesttel foglakozó cikkben. Összefoglalva: a nagyméretű, vastag falú kannák nehezebben melegszenek fel, de nehezebben is hűlnek le. A kisméretű és vékony falú kannáknál ez épp fordítva működik.

A talapzat kialakításával összefüggésben megfigyelhetjük, hogy a kisméretű kannákat gyakran vastagabb falmérettel, vagy legalábbis vastag fenéklappal készítik, ezzel javítva hőtartási képességüket. Vastag, illetve tömbös talapzat keletkezik a vastag peremes lábazatú kannatípusoknál is. 

A kanna hőtartási képessége a fenéklapos és alacsony peremes kannák esetében magasabb fokú, lábas kannák esetében a hőleadási képesség jobb, az emelt kannatest ugyan teljes felületén szabadon szellőzik. Természetesen ez attól is függ, hogy milyen felületen, milyen hőmérsékleten, hol teázunk. Tapasztalataim alapján a vastagabb talapzat kifejezetten előny, ha vékonyabb fallal társul.

A korszellemtől a transzcendensig – a talapzat formavariánsai

A többi szerkezeti elemhez hasonlóan, a talapzat is a kanna stílusjegyeivel harmonizál. Formai megjelenése a kanna típusának egységes esztétikai rendszerébe illeszkedik. A formák megjelenésében, majd hagyományos formakincsé válásában a korszellem mellett egy-egy iskolateremtő kannakészítő mester is jelentős szerepet játszott. Kiváló példája ennek a Wanli periódus egyik kiemelkedő zisha mestere által alkotott kannaforma és annak jellegzetes lábazata. A Wan Shi Ru Yi, azaz a jó szerencse kanna ma is változatlan formában és lábakkal készül, ahogy megalkotója Shi Dabin megálmodta.

A talapzatok közül a lábakon álló kannák a legizgalmasabbak, mivel a lábak plasztikus megformálása igen látványos és rendkívül változatosak. Az egyszerű, geometriai formáktól (jellemzően hasáb, illetve téglatest, ritkábban gömb) a figurális típusokig (állati és növényi ornamentika) terjedő formakínálatban találhatunk mancsokat, uszonyokat, szárnyakat, terméseket, hajtásokat, használati tárgyakat, archaikus, vagy épp mitikus formákat is.  

Az alacsony és magas talapzattal ellátott kannákhoz eltérő jelentéstartalom és szerepfelfogás is társítható. Az alacsony talapzaton nyugvó, lefelé kiszélesedő, elterülő, meglehetős stabilitást sugárzó kannákban a kőzetek súlyát, nyers energiáját, a földi létszféra jegyeit fedezhetjük fel. Társíthatunk hozzá ilyen típusú teákat, illetve használhatjuk “harmóniában a természettel” típusú hangulatban eszközünket.

A lábazattal megemelt, kannák a felsőbb, transzcendens létszféra felé törnek. Különösen igaz ez, ha lábaik magasak és magasztosak akár a mennyi jáde palota pillérei. E kannákat választhatjuk kivételes alkalmakra, légiesen könnyű, vagy különleges, ritka teákhoz, illetve emelkedett hangulatunkban. Társítsunk bármilyen szerepfelfogást is kannánkhoz használata legyen tudatos és bensőséges.

Lélekedények

A kannák egy speciális csoportját alkotják azok a jellemzően bronzedényeket formázó darabok, melyek szerepe történelmi korokat átívelően mindig is megkülönböztetett volt. E lélekedények olyan rituális eszközök, amelyeket a szellemeknek, istenségeknek, a természeti erőknek bemutatott áldozati szertartások során használtak. Unikális megjelenésük, három lábuk, díszítő elemeik, az alkalmazott szimbólumrendszer semmivel össze nem téveszthető.  

“Mivel a három láb ritkán fordul elő a természetben, sok kutató a független alkotás első példájának tartja ezt a megoldást, amikor intelligens őseink felfedezték az első statikai és stabilitási törvényeket és tudatosan alkalmazták a termékek előállítása során. Az ilyen kialakítású edények stabilitása és helyzete, valamint arányosan szép formája a lábak hosszától, alakjától, a lábak közötti távolságtól és a lábak szögétől függ” olvashatjuk a különleges, háromlábú fazekasságáról, a Yangshao kultúra edényeivel kapcsolatban született cikkben a Teaház honlapján.

Az élményekben gazdag hosszú teás évek mellé szívből kívánom mindnyájatoknak, hogy megtapasztalhassátok a yixing kannák nyújtotta különleges élményt!